Csángók

Előszó

Az idegek pezsdülése, ami néhány éve a keleti, erejét vesztett, legyöngült magyarság meglátogatására és kutatására vitte az embert, újból és újból felhevítette az agyát s megfeszítette akaraterejét, tennivágyását a széleken elszóródott, elomlott magyarok érdekében. Az újabb világháború kitörése csak növelte lelki feszültségét: teszünk-e valamit népünk erejének, sorainak megsűrítésére, szegényeinek megörvendeztetésére, elhagyottainak, elárvult, elbitangolódott, messzekerült tagjainak a megkötésére, hozzánk kapcsolására a nagy tülekedésben, melyben minden életrevaló, feltörő, ruganyoslelkű nép, fokozott igyekezettel kell, hogy keresse, erőszakolja, kényszerítse maga számára a jobb életet. Vissza

Fülszöveg

CSÁNGÓK
monográfia

Mi ez a könyv? A Kárpátok keleti és déli lejtőjén élő magyar nép élettörténete. Forrólüktetésű, izgalmas nyomozás a tűnt századokban a hallgatag, magára hagyott nép után. Mi a kutatás eredménye ? A csángók egykori, középkori nagyságunknak ma is élő, valóságos bizonyítékai, emlékeztető jelei s ez ebben a tárgyban a hallatlan önbizalmat adó. Soha izgalmasabb!, feszültebb élményt, melyben megbizseregnek az erek, kigyúl a szem, pirosra fűt a meleg, mint ama kép lassú kibomlása az ember előtt, hogyan terjedt, duzzadt, ömlött előre, kelet felé, a kínálkozó utakon Európa fiatal népe, a magyar, mint ülte körbe a Kárpátokat s hogy építette ki a nagy hegyek aljában az ellene gyülekező népek ellen a legszélső magyar gyepüvonalat. Ennek a gyepűnek voltak a katonái, harcosai s a mögöttes területeken békés munkásai, letelepülői, kultúrteremtői a csángók ősei, akiknek kései utódai, amint némelyek jelentették, még a mult században is a magyar király parancsát várták, ha valamire meg akarták őket a románok mozdítani. Ez az eredet a lehető legelőkelőbb, ha eddig sajnálattal, vagy szégyenkezéssel voltunk a "szegény, elmaradt, kopott" rokonok iránt, tévesen tettük. Egy egykori, erejében tobzódó énünknek voltak ők az élenhaladói, előretörői - kell-e ennél vajjon ma nagyobb, még akár példakép is? S lehet-e vajjon a róluk való gondolkodásunkban megnyugtatóbb ennél az eredetnél?"
Súlyos napjainkban, midőn a népek élet és halál nagykérdése előtt állnak, mikor minden erejüket megfeszítik, hogy szellemi és anyagi birtokállományukat megtartsák, van-e nagyobb történelmi cselekedete népnek, mint meglelni, visszahódítani önmagát multjában, vérében és földjében? Vissza