Átváltozóban

Előszó

Az utóbbi időben a nemzetközi és hazai diskurzusokban egyre gyakrabban találkozunk a fenntarthatóság elveinek társadalmi dimenzióban történő érvényesítésére vonatkozó igényekkel; a városmegújításra kiírt EU-s pályázatokban ilyen feltételek megjelenésével. A „fenntarthatóság" modern értelmezései a természeti környezettel való viszony kérdései mellett a más területeken megjelenő problémák integrálását is magukban foglalják. A legtöbbször mégis mindig azzal találkozunk, hogy jelentősen különböző elveket, gyakorlati megoldásokat helyesnek tartó, de egyaránt normatív megközelítésű álláspontok vitáznak egymással arról, milyen társadalmi gyakorlatok lennének azok, amelyek megfelelnek a „fenntarthatóság" kritériumainak. Ehhez a kétségtelenül tiszteletre méltó vonulathoz ebben a könyvben némileg eltérő szemléletben viszonyulunk. Elsősorban nem annak megállapítására törekszünk, hogy a városrekonstrukció során hogyan kellene eljárni ahhoz, hogy az általunk helyesnek tartott fenntarthatósági kritériumoknak megfeleljen a folyamat, hanem azt igyekszünk megvizsgálni, hogy melyek azok a társadalmi konfliktusok, amelyek az adott város(rész) átalakulása, átalakítása során megfigyelhetők. Ezekből igyekszünk azután következtetéseket levonni arra nézve, hogy a fenntarthatóság társadalmi vonatkozásai hogyan érvényesülnek a gyakorlatban. Bár a fenntartható fejlődés alapdokumentumaiban - mint amilyen a Brundtland-jelentés (WCED 1987) vagy a riói ENSZ-egyezmény (UN 1992) - a fenntarthatóság eléréséhez vezető különböző célok mind egyformán fontosnak, és csak együttesen elérhetőnek tekintendők, a gyakorlatban mégis gyakran környezeti fenntarthatóság témája az uralkodó (McKenzie 2004; Littig-Greißler 2005; Lee 2006). Vissza