Csanád vármegye nemzetiségi és gazdasági viszonyai a XVIII. században

Előszó

Több mint negyven éve annak, hogy Borovszky Samu: Csanád vármegye története 1715-ig 2 k. (Budapest, 1897.) c. rendkívül alapos munkájában megkapó módon ecsetelte ennek a hajdan virágzó vármegyének a török alatti lassú sorvadását.
A vármegye fölépülése, újra-benépesedése, a régi életmódhoz visszatérés, a XVIII. század munkája. Ezt kíséreljük megvilágítani dolgozatunk folyamán.
A század elején csak 1, majd 3, a század közepéig 4 helység (Makó, Battonya, Tornya, Földeák) tartozik a vármegyéhez, a többinek legnagyobb része elpusztult, kisebb része a határőrvidékhez csatoltatott. 1751-től a határőrvidék feloszlatásától, - a helységek száma Csanád, Sajtény, Nagylakkal szaporodik; Csanád községből 1762-ben kiválik Apátfalva. A 60-as évek végén települt Palotával 9-re emelkedik a helységek száma, ami a század végéig változatlan is marad.
A dolgozat két nagy részre oszlik. Az első rész a vármegye nemzetiségi képét kísérli megadni, továbbá kimutatni az egymás mellett élő nemzetiségek életformáiban észrevehető különbségeket. A másodikban a gazdasági viszonyok alakulásáról van szó. Itt főleg a következő kérdések nyomultak előtérbe. Milyen lett a táj képe a török nyomán? Mivé lett a magyar lakosság fejlett mezőgazdasága, állattenyésztése? A változásnak megfelelőleg hogyan alakul az adózás? Mik a jövedelmi ágak? Van-e különbség a magyarság és a nemzetiségek gazdasági életében a század elején? E kimondottan paraszt lakosság racionalizálta-e gazdasági életét a század folyamán? E racionalizálás jelentett-e változást az egyes nemzetiségek életformáiban? Beszélhetünk-e ezen a téren az egyik nemzetiségnek a másikra gyakorolt hatásáról?
Külön lesz szó adalékként Makóról (II. fej. 10. a) 10. b) a lakosság önkormányzatáról, az önkormányzat adta gazdasági tevékenységéről. Vissza