Fülszöveg
vegyük észre, mennyi gyönyörűség van a mi messzebbről szegényesnek, sivárnak, lepusztultnak látott, hitt világunkban. Nincsenek óriáshegységeink, hatalmas vízeséseink, nincs egzotikus állat- és növényvilágunk, de a mi egünk éppoly pompás látnivalókkal szolgál, mint másoké, és a mi kisvilágunkban is éppannyi „soha nem látott", vagy legalábbis egyre kevésbé észrevett különös szépség lakozik. Csupa egzotikum nemcsak a máshol élők, hanem magyarjaink számára is, akik nem veszik a fáradságot, hogy alaposan körülnézzenek, és az értéket a nagyságban vélik megtalálni. Pedig csak le kellene hajolni, hogy megtalálják - a mi szépségben oly gazdag kisvilágunkban. És ha megtalálták e kincset, talán majd vigyázni is fognak rá. Erre tanít Fodor Péter művészete.
Jankovics Marcell
nem maga a fényképezés nehéz. Ilyenkor megszűnik körülöttem létezni a világ, és ösztönösen csak az előttem látottakra összpontosítok. Ösztönösen cselekedni pedig általában nem nehéz
Sokkal nehezebb hajnali sötétben...
Tovább
Fülszöveg
vegyük észre, mennyi gyönyörűség van a mi messzebbről szegényesnek, sivárnak, lepusztultnak látott, hitt világunkban. Nincsenek óriáshegységeink, hatalmas vízeséseink, nincs egzotikus állat- és növényvilágunk, de a mi egünk éppoly pompás látnivalókkal szolgál, mint másoké, és a mi kisvilágunkban is éppannyi „soha nem látott", vagy legalábbis egyre kevésbé észrevett különös szépség lakozik. Csupa egzotikum nemcsak a máshol élők, hanem magyarjaink számára is, akik nem veszik a fáradságot, hogy alaposan körülnézzenek, és az értéket a nagyságban vélik megtalálni. Pedig csak le kellene hajolni, hogy megtalálják - a mi szépségben oly gazdag kisvilágunkban. És ha megtalálták e kincset, talán majd vigyázni is fognak rá. Erre tanít Fodor Péter művészete.
Jankovics Marcell
nem maga a fényképezés nehéz. Ilyenkor megszűnik körülöttem létezni a világ, és ösztönösen csak az előttem látottakra összpontosítok. Ösztönösen cselekedni pedig általában nem nehéz
Sokkal nehezebb hajnali sötétben kikelni a meleg ágyból, tudván, hogy fagy, hideg harmat, szúnyogok vagy mocsárbűz vár rám odakint. Hidegben és melegben órákon át egy köbméternél nem nagyobb leshelyen várakozni, gyakran teljesen eredménytelenül. Derékig elmerülve egy ingoványban gázolni, amikor minden egyes lépés megtétele valami ismeretlent hozhat. Bizonytalan másodpercekig szembenézni a nádasból felriasztott vadkannal, és csak várni a sors fordulatát. Az alázuhanó ágak ellenére viharban erdőt járni. Túltenni magam az elmulasztott pillanatokon. Együtt élni a kétségekkel, hogy vajon a célom érdekében megtettem-e minden tőlem telhetőt.
Mindez jóval nehezebb, mint a képkészítés. Mégis - a látottak mindenért kárpótolnak. És mindennek az átélése ébreszt rá arra, hogy élek, és ösztönöz a folytatásra
Vissza