Családok Isten családjában

Előszó

Egy törvénytudó megkérdezte Jézustól, melyik a legnagyobb parancsolat. „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez az első és nagy parancsolat. A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat" (Mt 22:37-39) - válaszolta a Mester.
Az Úr figyelemmel kíséri emberi kapcsolatainkat, ezért is hangsúlyozta, hogy Isten szeretete után a legfontosabb embertársainkat szeretni. Nem a véletlen műve, hogy Jézus összekapcsolta e két parancsolatot, hiszen az Isten iránti szeretetet csak úgy fejezhetjük ki, ha az embereket is szeretjük.
Isten sajátos jellemtulajdonságokkal teremtette az embereket, ez adja külön személyiségünket. Azt is a teremtés során határozta meg, hogy társas lények legyünk, akik egymással kapcsolatban állunk. Érintkezéseinkben pedig rövid távon és örökös kihatásaikkal is legfontosabbak a családi kapcsolataink. Főleg itt dől el - akár jó, akár rossz irányban -, hogy kik is vagyunk. Rendkívül fontos keresztényként élni otthon. Ez időnként nehezebb, mint a nyilvánosság előtt, ahol könnyű álarcok mögé bújni. Az emberek általában otthon levetik álarcukat. Könnyebb félrevezetni másokat, mint azokat, akikkel nap mint nap, évről évre egy asztalnál eszünk, akikkel közös a szobánk, az ágyunk. Aki képes keresztényként élni otthon, mindenütt keresztény módjára él.
Isten terve szerint a család olyan központ, ahol az emberek bensőséges közösségben élnek egymással, itt készülnek fel a lehető legmeghittebb kapcsolatra, az Istennel való együttlétre. A családban a gyermekek és a felnőttek megismerhetik azt a szeretetet, amely a Teremtőt tükrözi, és arra késztet, hogy szeretetből kövessük Istent. A szeretet hiánya vagy a közömbösség miatt azonban nehezen kitörölhető érzelmi és lelki problémák alakulhatnak ki.
A családban érhet a legtöbb jó, ugyanakkor itt szerezhetjük a legborzalmasabb sebeket is. Nem is csoda, hogy a Bibliában annyit olvashatunk a családi életről. Igen sok múlik az otthon légkörén! A keresztény családoknak viszont meg kell küzdeniük azzal, hogy egyrészt szeretnének Isten akaratával összhangban élni, és kapcsolataikat is aszerint fenntartani, miközben a család egyetlen tagja sem képes maradéktalanul eleget tenni Isten akaratának (Róm 3:23). Ezért van az, hogy az őszinte keresztények hitben rábízzák magukat a bűntelen Krisztusra. Kérik Istent, hogy saját bűnös életük helyett Krisztus igazságára tekintsen. Erre az alapra építhetik fel Istennel való kapcsolatukat, amely megerősíti, jobbá teszi családi kötelékeiket (Ef 5:2). Vissza