Előszó
Az ember közösségi lény, nem élhet csoport és közösség nélkül. C. G. Jung (Alapfogalmainak lexikona I., Kossuth, Bp., 1997. 135-138.) szerint az egyéniséggé válás és érvényesülés (individuáció)...
Tovább
Előszó
Az ember közösségi lény, nem élhet csoport és közösség nélkül. C. G. Jung (Alapfogalmainak lexikona I., Kossuth, Bp., 1997. 135-138.) szerint az egyéniséggé válás és érvényesülés (individuáció) során az illető csoportból (közösségből) közösségbe vándorol. Az egyéniségünket sikeressé formáló csoport elsősorban a család, a társak, a barátok közössége. A nem individuálódott egyént sodorja a közösség (pl. a serdülőt a kortárscsoport), míg az individuálódott személy maga is befolyásolja, sőt meghatározza közösségét (családját, csoportját).
Jövőnket három erőforrás (Gibson, 1998.) alakítja: a technológia, a globalizáció és a közösség. Ezért új világunkban hangsúlyozottak a kapcsolati hálózatok. Kialakul a hálózati gazdaság, hálózati társadalom stb. Talán a lapos, elnyújtott és horizontális hálózatok hatékonyabbak. A termelés hulladékaival szennyezzük környezetünket, sőt pusztítjuk a történelem során létrejött és bevált kulturális értékeinket. A pusztítást úgy állíthatjuk le, hogy megváltoztatjuk a XX. századi (individualista, fogyasztói stb.) gondolkodásmódot és „élő láncokat" (Ken Kelly) hozunk létre. Tudatosítjuk, hogy mindenki részt vesz a jövő alakításában a harmadik, „ökológiai korban". A „mérgezést" a családok, csoportok és közösségek fékezhetik. (Matolcsy, 2003. 46.)
A csoportok és családok életét főképp az egyének önközpontúsága és a társadalom kuszaságai zavarják meg. Manuel Castells, a nyugat vezető szociológusa (Castells, 2002.) szerint kettős világ feszültségében élünk, s ez a kettősség csak erősödik a XXI. században. Egyrészt mindjobban individualistákká válunk, ugyanakkor növekszik az igényünk a szövetségek (csoportok és hálózatok) iránt. Az önzés következtében nő a szegények és a társadalom peremére szorulók száma. Ezzel szemben mások mértéktelen gazdagságot halmoznak fel. A szociális szakember megállapítja: „A szegénység a gazdagok általi kizsákmányolás eredménye" (Bloom, 1990. 226.). Ennek következtében erős ellentét támad a szegények és a gazdagok között. Az embernek szüksége van közösségre. A városokban megjelennek a szegények (Bp. VIII. kerület), és a gazdagok (Rózsadomb) negyedei. Mivel a szegények nagyon kiszolgáltatottak (hatalom nélküliek), uralmuk alá vethetik őket a bűnöző bandák. A gazdagok védettebb helyeket keresnek. Ha ezt az antiszociális folyamatot le szeretnénk állítani, vagy fékezni, egyrészt csökkenteni kellene az emberek önzését és fejleszteni a szociális érzékenységét, sőt önfeláldozását. Másrészt pozitív hatású csoportokat (erős családokat és baráti családi csoportokat), valamint felkaroló és erősítő közösségeket (önkormányzatokat, civil szervezeteket) kellene létrehoznunk. Fokozni kell, ezenkívül, a szegények támogatását a gazdagok és az össztársadalom részéről. Végül a társadalom "mitoszait" (legfontosabb a hatalom és a tőke) le kell rombolni, és érdeklődését a család és a csoportok (közösségek) felé irányítani. Könyvünk ezen gondolatok nyomán halad.
Vissza