Előszó
Tősgyökeres bonyhádi vagyok, régi és hagyománytisztelő sváb családból származom. Gyerekkoromban nálunk otthon túlnyomórészt az került az asztalra, ami a kertben megtermett, illetve amit nagymamám és édesanyám saját kezűleg elkészített: gyakran voltak tésztafélék ebédre, sok zöldséget, gyümölcsöt fogyasztottunk. Ami pedig nem fogyott el a szezonban, azt nagymamám és édesanyám eltette télire. Mivel állatokat is tartottunk, hús is került az asztalra, szárnyas éppúgy, mint marha vagy sertés.
Anno sok olyan ételt fogyasztottunk, amire a mai fiatalok egy része már csak finnyásán néz: spenótot, császármorzsát vagy ahogy mifelénk nevezték, smarnit, diós és mákos tésztát, szilvás gombócot, csirkepaprikást, csülkös bablevest, halászlevet, fánkot és mindenféle főzeléket, tököt, zöldbabot, burgonyát és kelkáposztát.
A mai, úgynevezett egészséges táplálkozás meglátásom szerint olyannyira háttérbe szorította ezeket a régi jó és ízletes fogásokat, hogy a menükben és az éttermek kínálatában nagyítóval kell keresni a régi, hagyományos fogásokat. Véleményem szerint itt is kicsit átestünk a ló túlsó oldalára, és már csak azt esszük, és olyanra vágyunk, ami minden szempontból megfelel a „light"-os, és úgynevezett egészséges táplálkozás kritériumainak: alacsony a szénhidrát- és zsírtartalma, nincs benne sok koleszterin, de vitaminokban gazdag és könnyen emészthető.
Véleményem szerint a helyes út valahol a fenti két felfogás között kell, hogy legyen: ehetünk néha csülkös bablevest vagy akár körmös pacalt is, ihatunk házi pálinkát és jófajta borokat, a lényeg, hogy mennyit fogyasztunk ezekből. Tartsunk az evésben és az ivásban is mértéket, abból biztosan nem lesz baj, és megmaradnak a régi jó ízek a receptjeink között! Legyen a kulináris élvezetekben is legfőbb jelszavunk a mértékletesség! És ha mindezt heti többszöri mozgással párosítjuk, akkor elmondhatjuk magunkról, hogy mindent megtettünk az egészségünkért.
Ezt a könyvet ilyen szempontból is jó szívvel ajánlom Önöknek!
Vissza