Családi Ház Ötlettár 2004/2.

Előszó

Kíváncsi természet vagyok. Imádok az utcán sétálva bekukkantani este a kivilágított szobák ablakain. Ne gondoljanak semmi rosszra! Az érdekel, milyen környezetben élnek az emberek. A kutyasétáltatás remek alkalom az efféle ártatlan leskelődésre. Vannak kedvenceim, és vannak olyan családok, akikhez azért kukkantok be újra és újra, hogy csodálkozzam. Az öreg puli tulajdonosai minden este, pontban 7-kor ülnek vacsoraasztalhoz. Kicsit szűkösen férnek el öten a konyhaasztalnál, de azt látom, hogy nemcsak a test táplálkozik ilyenkor. Beszélgetnek. Gondolom, mindhárom gyerek elmondja, kivel mi történt, mosolyognak, nevetgélnek. Jó nézni őket.
A mindig ideges német juhász gazdái nagy házban élnek. Csupa ablak a homlokzat, sose húzzák be a függönyt. Néha olyan érzésem van, mintha akváriumot nézegetnék. A nappaliban hatalmas sarokkanapé terpeszkedik, az étkezőben nagy, ovális ebédlőasztal. Amikor elkezdődik a valóságshow, az egész család letelepszik a kanapéra. Az ölükből esznek, tálcán egyensúlyozzák a tányért. Mindig eltöprengek azon, hogy miért jó ez nekik? Ha már ennyire fontos az a "doboz", miért nem fordítják az asztal felé? Ha ennyire nem igénylik egymás társaságát étkezés közben, minek építettek puccos ebédlőt?
Hiába szigorodott a lakáshitelezés rendszere, az emberek ugyanúgy lakást szeretnének, saját otthont. De jóval kevesebből teljesülhetnek vágyaik, hiszen a bankok napjainkban már csak fele annyi hitelt folyósítanak, mint egy-két éve.
Minden rosszban van valami jó. Talán a szükség meggondolásra készteti az építkezni vágyókat. Talán nem úgy állnak neki a tervezésnek: ha már egyszer építkezünk, akkor valami jó nagyot. Gondoljuk végig saját igényeinket - nemcsak a maiakat, hanem család-gyarapodásunk vagy éppen -fogyásunk várható alakulását is - és beszélgessünk erről a tervezővel. Ötlettárunkban most harminc kisebb-nagyobb ház és tíz kert tervének kritikai bemutatásával segítünk a családiház-építőknek. Vissza