Csak ülj a földre

Fülszöveg

Pedig ideje lenne már, s főként meghallgatni, ha valaki mégis ezt teszi. No igen, beszélni, de kihez? Felületesen megfogalmazott, ám nagyon is aktuális, már-már közhelyszerű kérdése ez a mai magyar költészetnek, mely mindannyi unkát izgatja, akik nem tesszük le voksunkat egy belterjes magyar irodalom melleit. Örökké megválaszolatlannak tetsző kérdés. Ami biztos: Erdődy Kristóf beszél. Ha kár volna el bízni magunkat; a klasszicizáló, néhol már-már antik hatást ébresztő nyelv, és az erősen mitizált témák segítségével korunk "nagy" kérdéseit vizsgálja, és tesz fel újabbakat.
S nem csupán kérdez, figyelmeztet is. Szól az anyaság és az abortusz kérdéseiről, a mindent mozgató szex és a szépségkultusz világában (ez a miénk!), szól a globalizáció átfogó, illetve az egyes emberek életében jelentkező hatásairól, szól múltról és múltszemléletről (korunkról, és korszemléletről), már jelen való veszélyekről, újraértelmezi az örömódát, és megkísérli felmérni, hogy mi van az Atomcsapás helyett. A költészet hagyományos, mellesleg kihalófélben lévő toposzai mellett tehát társadalmi, de nem átpolitizált témák jelennek meg műveiben. Ritka, becses.
A fentiek alapján felvetődik a miről és a hogyan között feszülő látszólagos ellentmondás kérdése. Miért beszél a szerző korunk problémáiról archaizáló stílusban, s miért szövik át e kérdéseket ősi, mitikus elemek és történetek, akár csak utalásszerűén, akár kifejtve? És itt óva intem az olvasót a gyors ítélkezéstől. Vajon arról van-e szó, hogy a régi próféták nevében lép föl szerzőnk, korunk züllöttségével szemben, s jogutódjuknak tekintve magát nyelvezetüket is átveszi? Természetesen nem. Erdődy Kristóf olyan értékek felől szemléli korunkat, melyek nagyon is ősiek, ám most is van, mindig is lesz létjogosultságuk. Időtlenek, még ha sokszor hajlamosak vagyunk is megfeledkezni ezekről. A stílus pedig az ebből az időtlenségből fakadó rálátáshoz szükséges távolságot, ezt a másként gondolkodást támasztja meg, amely egyébként verseinek egyik kulcsmomentuma, és amely mentén felfejthető költői attitűdje.
Tudom, könnyű e korban süketnek lenni a költészetre, vaknak a festészetre, és némának, ha mégis a művészet kerülne szóba. De olvasni, gondolkodni nem kerül sokba. És íme egy esély a kitekintésre. Hallgassuk hát figyelemmel, mit beszél ez a fiatalember, aki vette a bátorságot, hogy leüljön a földre, és onnan szólítson meg minket, egyenként. Vissza