Csak egyetlen Föld van

Fülszöveg

Ez a könyv első ízben tesz kísérletet arra, hogy környezeti problémáinkat ne csak általánosságban tárgyalja, hanem társadalmi, közgazdasági és politikai vonatkozásaikkal együtt, ne szorítkozzék csupán a környezetszennyezés kérdésére, hanem vegye szemügyre mindazt, ami ebbe a témakörbe tartozik: a népesedés kérdését, az eszközeinkkel való visszaélést, a technika befolyását, az egyoldalú fejlődést és az urbanizáció világméretű dilemmáját.
A két szerző - egyikük a politikai gazdaságtan, másikuk a természettudományok kiváló művelője - nagyszerű stílusával gondoskodik róla, hogy könyvük mindvégig érdekfeszítő maradjon, hitelességüket pedig teljes mértékében biztosítja a szakembereknek az a széles körű konzultatív csoportja, amely a világ minden részéből adatokat szolgáltatott.
A könyvet az ENSZ környezetvédelmi konferenciájának főtitkára megbízásából írták, hogy az 1972 júniusában Stockholmban megtartott konferencia számára anyagot biztosítsanak, és mintegy eszmei keretbe foglalják az értekezlet munkáját. Minthogy pedig nem hivatalos ENSZ-dokumentumról van szó, a szerzők szabadon leírhatták gondolataikat; semmi sem kötelezte őket arra, hogy a témában nemzetközi egyetértés legkisebb közös nevezőjére szorítkozzanak. Ugyanakkor becsülettel törekedtek mindazt megírni, amit az emberi környezetről tudunk, és feltárni azt is, hogy mit nem tudunk róla, rámutatni az emberek és nemzetek közötti éles különbségekre annak megítélésében, hogy miféle veszélyektől kell tartanunk, milyen módszerekkel lehetne a természetes és az emberkéz alkotta környezetet harmonikusabb egységbe fogni.
A pontosság és a helyes arányok érdekében levelező tanácsadó testületet alakítottak, amelynek tagjait felkérték, írják meg véleményüket a könyv első fogalmazványáról. E testületnek 58 országból 152 tagja volt, köztük két magyar: Straub F. Brunó akadémikus és Nagy V. Imre professzor. A résztvevők között akadtak természettudósok, ügyvédek, építészek - valamennyien kiválóságai a szakmájuknak, és csupa olyan személyiség, akik nagy jelentőséget tulajdonítanak a környezetvédelem problémájának. René Dubos bevezetőjéből tudjuk, hogy hozzászólásaik milyen rendkívül magas színvonalúak és nagy jelentőségűek voltak.
Joggal elmondhatjuk tehát, hogy ez az emberi környezetről szóló eddigi legátfogóbb beszámoló magában foglalja a csoportos tanulmány előnyeit, de ugyanakkor magán viseli két kiváló író egyéniségének jegyeit is. Nyelvezete olyan, hogy a laikusok számára is teljesen érthető és a világon mindenkihez szól. A szerzők célja is az volt, ne csak a konferencia résztvevőinek, hanem a nagyközönségnek is szóljon a mű. Vissza