Csak egy pestis

Előszó

Hatalmas pusztaságon, hóviharban, lámpáival az örvénylő havazásba világítva halad egy tehervonat. Lassan, hosszasan. Megkerüli a szélhordta hóbuckák alól alig kilátszó várost. Elenyészik a havas homályban.
Hosszú, földszintes épület, valahol, ahol már a madár sem jár, ezt is beterítette a hó. Egyik-másik ablakában gyönge fény. A behavazott táblán lévő feliratot nem lehet elolvasni.
A portán egy vaskályha mellett tatár öregasszony ül, mélyen a homlokába húzott fejkendőben, amire még nagykendőt is vett. Kiskésével apró falatokat vág le a szárított húsból, fog nélkül nyámmog. Tekintetében irány nélküli figyelem.
Rudolf Ivanovics Majer egy biztonsági fülkében ül. Védőruhát, maszkot visel. Az arcát nem látni. Kezén kesztyű. Hosszú pálcával ülteti a sejtkultúrát a petricsészékbe. Ég a spirituszégő, lángja a férfi minden mozdulatára megremeg. A mozdulatok pedig óvatosak, már-már szertartásosak.
A portán, az asztalon hosszan, kitartóan csöng a telefon. Az öregasszony nem siet, hogy fölvegye.
- Á, a sátánfajzatja, de kajabál, de kerepel - morog. A telefon nem hagyja abba. Az asszony fölveszi a kagylót:
- Rabolatórijum! Éjszaka van, nem tudtad, éjszaka! Mit kajabálsz? Senki sincsen. Nem tudok fölírni, dehogy tudok. A Majer az van! Várjál. Mondom, hogy várjál!
7 Vissza

Fülszöveg

- Egy modern városban, ilyen zsúfoltság és népsűrűség mellett egy pestisjárvány úgy elterjedhet, mint a tűzvész. Érti? — mondja elcsigázva a népbiztos.
- Rendben! - pattan föl a Magasrangú. - Segítünk. Segítünk listázni meg likvidálni is.
A népbiztos megrökönyödik.
- Nem, nem, itt csak karanténról van szó. Likvidálni nem kell. Késlekedés nélkül be kell gyűjteni és el kell különíteni mindazokat, akik érintkeztek a beteggel. Azonnal. Minél előbb, annál több az esély, hogy meg tudjuk állítani a járványt.
A Nagyon Magasrangú Személy gőgösen végigméri a népbiztost, és enyhe gúnnyal feleli:
- Abban is segítünk. Arra is vannak eszközeink.
Ljudmila Ulickaja harmincöt éves korában írt egy forgatókönyvet, amelyet egy forgatókönyvíró kurzus felvételijére szánt. A kurzuson végül nem vett részt, a szöveg pedig több mint negyven évvel később került elő, és nyert új aktualitást.
Rudolf Ivanovics Majert felrendelik Moszkvába, hogy beszámoljon a pestisvakcina-kutatás eredményeiről. Moszkvába érve köhögni kezd, ám arra gyanakszik, hogy csak megfázott a vonatúton. Felkeresi a szálloda borbélyát, majd miután egyre rosszabbul érzi magát, kórházba szállítják. A diagnózis: tüdőpestis. Megkezdődik a versenyfutás az idővel, hogy felkutassanak mindenkit, akivel útja során kapcsolatba került, és a nagy fekete autó elindul begyűjteni a kontaktokat.
A Csak egy pestis arról szól, mekkora tragédiát okozhat egy rosszul viselt maszk, hogyan kezeli egy autoriter állam a járványveszélyt, és hogyan ismétli a történelem folyamatosan önmagát. Ulickaja különleges forgatókönyve, amely kisregényként is olvasható, Morcsányi Géza fordításában jelenik meg. Vissza