Csaba vezér utján

Előszó

Hazafias tiszteletem, hálám és hódolatom szerény tanujeleként ajánlom könvemet Nagyméltóságu szentkereszthegyi Kratochwil Károly nyug. altábornagy urnak, a világháboruban a volt nagyváradi 4-es honvédgyalogezred rajongásig szeretett parancsnokának, a forradalom alatt Erdély katonai, majd a betolakodott oláhok és a bolsevizmus ellen egyszerre harcoló Székely Hadosztály parancsnokának.

A szerző

Utjára engedem kis könyvemet. A megírás munkájánál két fókusz körül mozgott minden tevékenységem. Egyrészt igen nagy szükségét éreztem annak, hogy a szegény hazám sorsa feletti fájdalmak csordultig telt kelyhének tartalmát a betűk végtelen soraiba vezessem le, másrészt pedig ambicionált, fűtött a csodálat és bámulat, lelkesedés és büszkeség, mely engem a volt nagyváradi 4-es honvédek harctéri teljesítményei felett eltöltött.
"Exaegi monomentum aere perennius" - mondja a rómaiak halhatatlan költője. "Emléket állítottam, ércnél maradandóbbat!"
Ez nekem nem sikerült, mert szavam gyönge, tollam erőtlen. Az én célom csupán az volt, hogy a magyar honvédek hősi emlékének talapzatára néhány szál virágot helyezzek, mely talán nem harvad el oly hamar, mintha azt virágcsarnokból vettem volna, sokféle színből művészies csokorba összekötve.
Hálás köszönetemet nyilvánítom nagyméltóságu Kratochwil Károly ny. altábornagy úrnak, továbbá Holecska Gyula igazgató, ifj. Jámbor Lajos tanító és Tóth Samu János uraknak, akik munkámban oly lelkesen, volt ezredük iránt érzett mélységes szeretettel siettek segítségemre és az ezred harctéri működésének adatait rendelkezésemre bocsájtották.
Köszönettel tartozom végül Demartsik Ferencz úrnak, aki meleg emberbaráti szívével segítségemre volt és modernül berendezett nyomdaüzemében könyvemet elkészítette.
Oroszházán, az Úr 1932. esztendejének június havában,

A szerző Vissza