Közel s távol (dedikált példány)

Fülszöveg

"Az ember sose magáért gyarapszik, visszatérő őseinek, a vér hazatérő emigránsainak kell a tágasabb szállás. Ábrándjainkkal, csalatásainkkal mindhalálig első húsz évünknek adózunk, tisztuló gondolatainkkal a halottak légióinak" - írta Cs. Szabó László jó néhány évvel ezelőtt, de mintha csak összegyűjtött novelláihoz szánta volna e sorokat bevezetőnek.
E kötet az írónak 1948 és 1981 között készült, hazánkban még kiadatlan elbeszéléseit gyűjti össze, melyek bár térben és időben rendkívül változatos helyszíneken játszódnak, mégis mindig ugyanazokra a kérdésekre keresik a választ. Már szinte a gyermekkor élményei magukban hordozzák a haza és nagyvilág, magyarság és európaiság, művész és társadalom, képzelet és valóság vibráló ellentmondásait, finom összefüggéseit, s a későbbi, érett novellákat is e témakörökkel kapcsolatos gondolatok ihletik. Rembrandt Hollandiájának, Stendhal Olaszországának, a század eleji Kolozsvár, az egykori Krisztinaváros és Tabán ízeinek, hangulatának, az emigrációs lét súlytalansági állapotának felidézése során nemcsak az érzékeny tollú, virtuóz technikájú író, hanem a szellemes és művelt kultúrhistorikus, az esszé mestere is megnyilatkozik. Finoman csiszolt és mégis eleven írásai a modern magyar próza legszebb darabjai közé tartoznak, s szinte minden sorukkal a Kosztolányi által megfogalmazott művészi hitvallást sugallják: "Az, hogy anyanyelvemen írok, nem fogalmazás, hanem a lélek lélegzése, a legközvetlenebb közlés, szabad úszás, ösztön és élet." Vissza