Sertéstartás a békési Sárréten és peremvidékén

Előszó

A táj földrajzi körülhatárolása egyszerűnek látszik. A néprajz szakemberei (is) a békési Sárréthez sorolják a következő településeket: Dévaványa, Körösladány, Köröstarcsa, Füzesgyarmat, Szeghalom, Vésztő. 1949-től - amióta Bihar megyei településeket is Békés megyéhez csatoltak a tájhoz tartozónak számítják még Okányt, Zsadányt, Biharugrát, Körösnagyharsányt is. A dolgozat célja egy kisebb tájegység recens anyagának feltárása és annak feldolgozása. Különösen fontos - áttekintve a téma történeti anyagát hogy korszakonként ismertessem a sertésfajtákat, a helyi tájfajták kialakulását, az egyes fajták egymáshoz viszonyított arányait, a fajtaváltások idején történt keresztezések szempontjainak vizsgálatát, az e fajtákhoz kapcsolódó tartásmódok leírását. A téma forrásanyagát a Békés megyei Levéltár gyulai és a Hajdú-Bihar megyei Levéltár debreceni anyagában kutattam. Emellett kellő súlyt helyeztem a gyűjtésem során nyert recens anyagra. Kutatópontokat a következő területen jelöltem ki: Északon Zsáka, Keleten Füzesgyarmat, Délen Doboz, Nyugaton Gyoma (1982 óta Gyomaendrőd). A Békés megyei Levéltár 18-20. sz.-i, a dolgozat témájára vonatkozó forrásai rendkívül hiányosak, sőt egyes települések iratanyaga 1944- 1945-ben nagyrészt megsemmisült. Szeghalom nagyközség irattára pedig 1957 elején pusztult el. A fajtaváltás szempontjából lényeges mozzanatnak tarthatjuk azt, hogy a 19. század második felében - a folyószabályozások eredményeképpen is megszaporodott földterületekre - Mezőberényből bérlők érkeztek a kornádi határba. A mezőberényi származású bérlők zömmel német ajkúak voltak és sokan közülük a bérelt birtokot később megvásárolták. A 20. század elején már hússertés fajtákat, keresztezett (mangalica és húsfajta) változatokat vittek magukkal. Vissza