Monostor - 770

Előszó

Hazamegyek, ölébe vesz dajkám,
Az altató nóta hangzik ajkán.
(Petőfi Sándor: Szülőföldemen)

Vándor, ha erre hoz utad, és tekinteteddel végigsimogatod ezt a maroknyi házat szülőfalum másfél utcájában és a tájat, melyet a szemed körülér, szeretettel tedd azt. Ezer év, szerintem szűken másfél ezer, fekszik lábaidnál. Ezer éve vagy több, és ebből hétszázhetven az, melyet írás igazol, hogy itt a kunhalmok tövében, az Arankáig elterülő kegyetlen szikesen, magyarul köszön egymásnak paraszt és pásztor.
Az elmúlt másfél ezer év alatt voltunk hunok és avarok, besenyők vagy szilaj magyarok. Győztünk vagy legyőztek bennünket. Edzette vérünkkel kardját tatár és török, vagy éppen önmagunk közt vágtunk rendet csak azért, mert másként dicsértük az Urat. Vesztünk vagy keltünk, de itt vagyunk. Akkor is itt dobog a szívünk, ha bármely táján a nagyvilágnak vagyunk kénytelenek lenni.
Amikor gondolatban hazaszállunk, végigmegyünk a főutcán, falunk kis temetőjében megigazítjuk őseink sírját, és fülünkben megszólal falunk harangja. Egy család vagyunk, bármerre legyünk is a nagyvilágban.
Büszke vagyok szülőfalumra és annak szülötteire. Innen indultam el, s majdan ide is fogok visszatérni.
Vándor, ha erre jársz, lábaddal óvatosan taposd e földet, eleink könnye és vére áztatta ezt. Apáink jártak itt büszkén, és anyáink söpörték ezt tisztára, ha vendéget vártak.

Maros Antal,
Csóka község polgármestere Vissza