Gyöngy és homok

Fülszöveg

A transzilvanizmus a Trianon utáni Romániában léte új értelmét kereső magyar szellemiség ideológiájaként született meg. Akkor is, azután is heves viták zajlottak körülötte, s új viták kereszttüzébe került napjainkban, amikor ismét az ifjúság áll ki a porondra a maga különvéleményével sorsunkat és azzal összefüggő, elvárható magatartásformáinkat illetően.
Ez a mostani vita (tavaly az Európai Idő hasábjain és a Korunk "erdélyiség-számában") különösen időszerűvé teszi Cs. Gyímesi Éva 1986-ban íródott tanulmányát. Közvetlenül a huszas-harmincas évek erdélyi lírájában igen népszerű, de később is fel-felbukkanó, "gyöngykagylómotívum" irodalomtörténeti-esztétikai elemzése, ezen túl azonban a költői kép mögött rejlő ideologikum vizsgálata is.
Lehet-e esztétikai értékteremtő a szenvedés? Igazolhatóvá válhat-e a kisebbségi sors a belőle szenvedés árán megszületett erkölcsi-esztétikai értékek által? Nem válik-e a sorsunkba való belenyugvás, az azzal való megalkuvás motivációjává, önáltatássá? Ilyen és ehhez hasonló kérdéseket tehetünk fel önmagunknak e tanulmány fejtegetéseit olvasva.
A kéziratot megszületésekor csak barátok és eszmetársak szűk körének volt alkalma megismerni és megvitatni. A "szélesebb nyilvánosságot" - egy házkutatás és sorozatos kihallgatások összefüggésében - a securitate "szakértőinek" köre jelentette. Most, hogy többszöri kísérlet után végre nyomtatásban is megjelenik, bizonyára megtermékenyíti megújulást kereső irodalmi és közgondolkodásunkat. Vissza