Tenzi naplója (dedikált példány)

Fülszöveg

"Soha senkinek nem beszéltem Róla, de most életrajzomban folyton említeni akartam. Azonban valami visszatartott, tartva attól, hogy visszatérnek azok a feledhetetlen érzések. Végül egy benső kényszer folytán írtam Róla. Azóta sok idő telt el, Ő is, papunk is por és hamu.
Örülök, hogy megörökítettem magamnak kedves emlékedet, drága Mesebeli királyfim, - örök eszményi szerelmem...
A sors akarata, hogy így legyen, hiába tiltakoznék én.
Ca asa a fost, sa fie! Nacaz mult putina bucurie."

Tenzi naplója a századforduló Erdélyébe repít vissza minket, abba a világba, amit könnyen magunkénak érezhetünk, és elvesztése azóta is betöltetlen űrt képez lelkünkben. Mindez ma már történelem, Tenzi viszont hús-vér nő, aki ebben a zavaros időszakban töltötte ifjúságát.
Tragédiája korai kényszerházassága, a tizenéves lányé, akinek többek közt a román történelem hőse, a repülés úttörője, Aurel Vlaicu, és a későbbi miniszterelnök, Petru Groza is udvarolt, de végül a shakespeare-i ármányok és szerelmi szálak kavalkádjában egy tanárhoz kellett feleségül mennie.
Tenzi vágyai azonban nem értek véget az oltár előtt 1907-ben, sem jóval Trianon után a kecskeméti házukban, ahol gyerekkori szerelme is feltűnik, katonai egyenruhában.
Az olvasott és művelt feleséget, aki verseket, novellákat írt, Benedek Elekkel, Fekete Istvánnal levelezett, a második világháború már Pesten érte. Gyorsuló élettörténete nemcsak azért ragadja magával az olvasót, mert további ismert alakok bukkannak fel életében, hanem mert az egész művét átjárja a halál szele, s a földi és másvilági élettel való különös kapcsolata. Az idős asszony visszaemlékezése egyben önéletrajz, családregény, korrajz, és romantikus történet, szépirodalmi igénnyel megírt műalkotás, melynek színtere maga a XX. század. Vissza