Előszó
Részlet a könyvből:
- Nem, nem, Mercedes, igy nem megy tovább! Megint nem ismerem ki magam ezen a számlán. Ez a sok kellemetlenség és bosszúság megrontja egész utazásunkat. A németek hallatlanul...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
- Nem, nem, Mercedes, igy nem megy tovább! Megint nem ismerem ki magam ezen a számlán. Ez a sok kellemetlenség és bosszúság megrontja egész utazásunkat. A németek hallatlanul nehézkesek és alaposak.
- De anyuskám, hiszen apus is német volt és milyen kitűnően megfértél vele! - mosolygott Merecedes.
- Igen, az édesapád! Csakhogy ő rendkivüli ember volt! Hozzá hasonlót nem egyhamar lehet találni. Ha ő velünk lenne, mindjárt másképp érezném magam. De igy bevallom, hogy az utazás már is kezd idegesíteni, pedig még alig indultunk el. Nagyon idegenül érzem magam itt Berlinben.
Mercedes Walden nevetve ölelte meg édesanyját.
- Csak ne izgasd magad, anyuskám. Igazán nincs szükség rá. Meglátod, minden szépen rendbejön. Én nagyon jól érzem magam édesapám hazájában, örülök, hogy eljöttünk ide.
Szenyora Walden megjelenésében és természetében vérbeli spanyol dáma volt. Negyvenhárom esztendejével még nagyon szép és fiatal, alakja azonban kissé telt. Beszédét mindig heves taglejtésekkel kisérte. Ilyenkor párnás, fehér kis kezén drága brilliánsgyürük villantak meg.
- Csakhogy, én ezt nem birom tovább, Mercedes! Ugyan, mi élvezetem telik az utazásban, ha folytonosan ilyen jelentéktelen ügyekkel kell foglalkoznom.
Vissza