Corpus campanorum anticvarum Hungariae

Előszó

A harangöntésnek, ennek az egykor jelentős, különleges szakismeretet igénylő kézműiparnak magyarországi története eddig nem különösebben foglalkoztatta a hazai tudományos kutatást. A múlt század derekán ugyan Rómer Flóris a vidéki utazásai alkalmával - főként a Bakonyban - nagyobb adatgyűjtésbe kezdett, majd a kezdeményezésének hatására az ország különböző vidékein is megindult ez a munka. Mégis néhány adatismertető cikktől eltekintve nagyobb átfogó jellegű tanulmány nem látott napvilágot. Erdélyben viszont ezzel egyidőben a szász székekben Müller Friedrich, a Székelyföldön pedig Orbán Balázs munkássága révén már rendszeres adatgyűjtés folyt és annak eredményeit ismertették is. A század vége felé és a századforduló táján Kassáról és tágabb vidékéről Myskovszky Victor, majd Mihalik József, a Szepességből pedig Pajdussák Máté szolgáltatott értékes adatokat, de ezek, akárcsak egy-két további, hasonló témájú tudósítás csak helyi jelentőségűek voltak. Az első világháború során bekövetkezett rekvirálások hatására ugyan Janicsek József számos Sáros megyei - részben rekvirált - harang adatát bocsátotta közre, Kovács Mihály pedig a magyar campanologia első monográfiáját írta meg. Sajnos erőfeszítései ellenére nem állt módjában az ország egész területére egyformán kiterjedően adatokat összegyűjteni, aminek következtében a történelmi összefoglalása nem hézagmentes. Azóta szinte csak a Magyarország műemléki topográfiája című sorozat köteteiben jelentek meg Sopron környékét, Nógrád, Pest, Heves és Szabolcs megyét illetően meglévő és már meg nem lévő harangokról és harangöntőkről szóló adatok, magam pedig néhány tanulmánnyal igyekeztem hozzájárulni az e témába vágó ismeretek gyarapításához. Vissza