Előszó
Évek óta nagy érdeklődéssel olvastam mindazon történelmi emlékeket, melyek Budának 1686-ban történt visszafoglalására vonatkoznak. Gyűjtögettem az erre vonatkozó adatokat, könyveket, kéziratokat, érmeket, arczképeket és egyéb ide vágó rajzokat és metszeteket, röpiratokat és számtalan feljegyzéseket tettem az olvasottakból. S a midőn híre ment annak, hogy hazánk fővárosa, a most már egyesített Budapest nagy ünnepélyességgel fogja emlékezetessé tenni ezen történelmileg oly fontos eseményt, elhatároztam, hogy annak emeléséhez tehetségem szerint én is járulok egy adalékkal, Cornaro Frigyesnek, 1686-ban Velencze bécsi nagykövete jelentéseinek kiadásával.
De rajtam is teljesült a régi mondás igazsága: homo proponit! Sok teendőm, számtalan halaszthatatlan dolgaim, s az a vágy, hogy amit nyújtok, hasznára legyen a magyar történetírásnak, újabb kutatásokat és keresgéléseket vont maga után; e közben elérkezett a 200-0S emlékünnep napja, s én még csak kezdetén valék munkámnak. Azóta még inkább felszaporodott teendőim, a kassai egyházmegye kormányzására való meghivattatásom, s az ezzel járó teendők, főleg kezdetben, még inkább megnyirbálták amúgy is kevés időmet. Csak néha-néha szerezhettem magamnak néhány perczet, néhány órát, melyeket azután régi szándékom valósítására használtam fel azon hitben, hogy az adaléknak becse, melylyel én e nemzeti nagy napunk emlékezetessé tételéhez járulni szándékoztam, úgy sincs időhöz kötve, hanem érdekessége folytán bármikor szíves és elnéző fogadtatásban fog részesülni azoknál, kiknek szánva van, annál is inkább, mert Cornaro levelezéseiből eddig csak igen kevés látott napvilágot, s az, mit e kötetben vesz az olvasó, az éles eszű olasz államférfiúnak egykorú közleményei, a közvetlenség, a megfigyelés helyessége által, melylyel el vannak mondva, egyik legérdekesebb emlékét képezik ama fontos és nagy eseménynek.
A jelen század első harmadában irányult a mívelt világ figyelme a történelem egy oly forrása felé, mely nagyobb mértékben mint mások alkalmas arra, hogy gazdagsága, adatainak megbízhatósága, a történtek elmondásának nyugodtsága és komolysága, a szóban forgó egyéniségek jellemzése, valamint a beszőtt megjegyzések által, az utóbbi három század történetét felvilágosítsák...
Vissza