Ítélet könyve

Előszó

Részlet a könyvből:
ELSŐ FEJEZET
"Mr. Dunworthy kinyitotta a laboratórium ajtaját, a szemüvege tüstént bepárásodott.
- Lekéstem? - kérdezte, miközben lerántotta a szemüvegét, és Maryre hunyorgott.
- Csukd be az ajtót! - kérte a nő. - Nem hallak azoknak a rémes karácsonyi daloknak a lármájától. Dunworthy becsukta az ajtót, de az nem zárta ki teljesen a belső udvarról fölszállingózó Ó Jöjjetek, hívek! hangjait.
- Lekéstem? - tudakolta újra. Maiy a fejét rázta.
- Csak Gilchrist beszédéről maradtál le. Hátradőlt székében, hogy Dunworthy átpréselhesse mellette magát a megfigyelőknek fenntartott szűk területre. Már korábban levette kabátját meg gyapjúkalapját, majd az egyetlen további székre helyezte őket, egy nagy bevásárlószatyorral együtt, amely tele volt csomagokkal. Ősz haja ziláltan szétállt, mintha megpróbálta volna fölborzolni, miután levette a kalapját.
- Egy nagyon hosszú beszédről a Középkorosok első időutazásáról - számolt be -, és hogy a Brasenose Kollégium végre elfoglalja az őt megillető helyet, mint egy ékkő a történelem koronáján. Még mindig esik?
- Igen - válaszolta a férfi, a sálával törölgetve a szemüvegét. A drótkeret szárát gondosan eligazította a füle mögé, aztán odament a hártyaüveg válaszfalhoz, hogy megnézze a hálót. A laboratórium közepén volt egy összetört szekér, melyet fölborult utazóládák és fadobozok vettek körbe. Fölöttük lógott a háló védőpajzsa, áttetsző ejtőernyőként omolva le.
Az egyik utazóláda mellett ott állt Kivrin témavezetője. Latimer, aki még a szokásosnál is öregebbnek és betegebbnek tűnt. A farmert és terroristadzsekit viselő Montoya felügyelte a vezérlőpultot, és türelmetlenül nézegette a digitálist a csuklóján. Badri a vezérlőpult előtt ült, épp begépelt valamit, összeráncolt szemöldökkel meredve a képernyőkre. Vissza

Fülszöveg

Kivrin Engle történelem szakos egyetemi hallgató lány. Tanulmányai különösen izgalmasak a 2050-es évek Angliájában, ahol kutatási segédletként már az Időutazást is Igénybe veheti. A szabályok szigorúak, tiltanak mindenféle beavatkozást, csupán a megfigyelés engedélyezett. Az eddig veszélyesnek nyilvánított és tiltott középkort a Történelemtudományi Kar helyettes vezetője váratlanul megnyitja, így Kivrin engedélyt kap, hogy ellátogasson az 1320. évi Oxfordba, tanára, James Dunworthy professzor határozott tiltakozása ellenére. Az időgépet kezelő egyik technikus hirtelen megbetegedése miatt az utazás nem zökkenőmentes, és amint megérkezik, a lányon is kitörnek az influenza tünetei. Hamarosan azonban rá kell döbbennie, hogy ez a legkisebb problémája: nemcsak hogy nem emlékszik a koordinátákra, ahonnan kollégáinak föl kell majd őt szedni, de nem is az eltervezett évbe érkezett.

Ez a Hugó- és Nebula-díjas regény indítja útjára a szerző időutazó történészek kalandjait bemutató sorozatát, melyet az angolszász SF alapműveként tartanak számon, és immár két évtizede minden újabb kötet megjelenése eseményszámba megy.

„Intelligens és minden igényt kielégítő ötvözése a klasszikus SF-nek és a történelmi rekonstrukciónak." - Publishers Weekly Vissza