Conditio Humana

Előszó

"Conditio Humana" nem csak Vajda Lajos itt szereplő főművének - mely a XX. századi magyar képzőművészet valószínűleg leggyakrabban reprodukált alkotása - hanem magának a jelen kiállításiak is a címe. Vajda Lajos prófétai egyéniség volt és világnézetének valamint művészetének, mely annak kifejezésre juttatásában állott, az emberiség állapota és sorsa, a világdráma, más szóval a Conditio Humana állott középpontjában. Vajda tudatosan a nincstelenséget választotta életmódjául, ami műalkotásainak fényes eszközeiben - többnyire papír, ceruza, pasztell - is megnyilvánult. Kimagasló tehetségénél fogva könnyen tudott volna, de nem akart, műtárgyakat alkotni. Megélhetéséhez inkább volt kész ahelyett alantas munkákat - mint például rajzfilmekhez fázisrajzolást - vállalni. Egész életében csak egyetlen rajzának akadt vevője.
A Vajda Lajos ars poeticájának tekinthető gondolkodás az „emberi állapot" felett egész sokrétű érettkori életművében, mely 1930 és 1940 között jött létre, nyomonkövethető. A jelen korlátolt terjedelmű kiállításnak az a célja, hogy Vajda életművének azon fázisaiból adjon ízelítőt, melyekben a Conditio Humana mint művészi hitvallás leginkább megnyilvánult. Ezek az 1930 és 1933 között Párizsban alkotott fotómontázsok, az 1935 és 1937 között Szentendrén létrejött önarcképek és az utolsó alkotóévéből, 1940- ből, származó nagyméretű szénrajz kompozíciók. Tekintettel arra, hogy az önarcképek Vajda életművében egy egészen különleges és egyedülálló szerepet játszanak, azok képezik az itt kiállított művek többségét és ez okból szerepelnek a kiállítás alcímeként is. Vissza