Concone - 50 énekgyakorlat középhangra

Előszó

Concone (Giuseppe) József (szül. 1810. Turinban, megh. 1861. ugyanott) korának egyik legkiválóbb énekmestere volt. Hirnevét, népszerűségét különösen azon tevékenységének köszönhette, melyet az énekpedagogiai irodalom terén fejtett ki maradandó sikerrel. Tanulmányai, gyakorlatai a legelterjedtebbek s akárcsak a hires Czerny-féle zongora-tanulmányok, ma is úgyszólván nélkülözhetetlen segédeszközei az énekoktatásnak.
Különösen népszerű az 50 Lecons de Chant pour le médium de la voix czimű munkája, melynek czélja a középhangok - az énekhang legkényesebb és legszükségesebb hangcsoportjának fejlesztésére és kiművelésére.
E művet most teljes egészében és az eredeti kiadáshoz hiven adjuk magyar kiadásban, némi szükségesnek látszó magyarázatokkal ellátva, melyek azonban semmiképpen sem kivánnak az énektanárok esetről-esetre adandó utasitásainak elébe vágni.
Concone mester eredeti előszavának értelme szerint, e tanulmányok a tanitvány készültségének s a tanitás czéljának megfelelőleg, vagy az ú. n. solmizácio, vagy a vokalizálás alapján gyakorlandók. Előbbi esetben a használt szótagokban előforduló magánhangzók - a, e, i, o, - tiszta kiejtésére és megkülönböztetésére, utóbbi esetben az állandóan tiszta és szinezésében egyformán megmaradó vokális kifogástalan hangoztatására kell ügyelni.
Külön megjegyezzük meg, hogy az a vokoalis, kissé nyitott és rövid á-nak (a magyar a és á közt) ejtendő, az e hangzó pedig inkább é-t jelent. Tehát nem re vagy rő, hanem ré.
Szabados Béla Vissza