Communio 2000. Karácsony

Előszó

A Communio nemzetközi katolikus teológiai és kulturális folyóirat szerkesztői közössége kezdettől fogva nem kívánt reagálni a kérészéletű napi eseményekre, a nagyobb távlatú teológiai vonatkozások fölelevenítésével azonban segítséget óhajt nyújtani azoknak, akik az örök igazságtól megvilágosítottan (s nem pedig azok fénye előtt szemüket szándékosa bezárva, következésképpen vakon) akarnak tájékozódni. Az elmúlt években, és ezt az olvasói visszajelzések is bizonyítják, ennek a célkitűzésnek következetesen igyekezett a Communio magyar nyelvű változata is, képességei és lehetőségei szerint eleget tenni. Lett légyen ez akár a nagy jubileumi előkészülettel, akár a koszovói drámával és a menekültek jogi helyzetével kapcsolatban.
Az idei, nagy és jubileumi Szentév a kereszténység és ezen belül a katolikusság életerejét, az egyháznak - még idősödő pápával az élén is! - a lendületét bizonyította, noha kereken negyedszázaddal ezelőtt egy angol "próféta" a következőt írta: "E kétezer esztendő alatt a kereszténység talán minden más intézményesült filozófiánál erőteljesebben formálta az emberiség sorsát, ma (1975-ben!) azonban már mutatkoznak jelei annak, hogy világuralmának ideje a végéhez közeledik." 25 év után éppenséggel nem a jóslat teljesedésének lehetünk tanúi, a Szentévi kapuk hamarosan elérkező bezárulta tájékán. Ám "hamis bizonyságban" sem ringathatják magukat a katolikusok, legyenek egyháziak vagy világiak, vezetők vagy vezetettek, értelmiségiek vagy nem értelmiségiek. Egyetlen jelenség elegendő ennek megvilágítására. Talán soha nem volt ennyi áldozó a szentmiséken a 2000 esztendő folyamán mennyiségileg, és soha oly kevés, igazán bűnbánattal, vagyis a penitencia szentségével élő keresztény, mint napjainkban. Vissza