Commentarius vagyis az igaz és a hamis vallás magyarázata

Előszó

Részlet a könyvből:

"Zwingli barátja és első életrajzírója, Oswald Myconius (1488-1552) így számol be a Zwingli halálát követő eseményekről: Ellenségei megtalálják Zwingli holttestét, "kimondják felette az ítéletet, testét négy darabra vágják, tűzbe vetik és elhamvasztják. Az ellenség elvonulása után három nap múlva előjönnek Zwingli barátai, hátha testének még valami maradványát megtalálnák? És óh csoda!A hamuból szíve épen és sértetlenül kerül elő. A jó emberek csodálkoztak; felismerték a csodát, de nem értették meg azt."
Mai református ember még ha valóságbak venne is egy ilyen beszámolót, még ha hinne is az ilyenfajta csodákban, akkor sem a csoda elismerésére és anyagi valóságára tenné a hangsúlyt, hanem a szellemi jelentésére, értelmére és értékére: Vajon megdobogtatják-e még e szívnek gondolatai a mai gondolatokat? Él-e még bennünk az a "másfajta lélek", az a Lutherétől "különböző szellem", amely a helvét reformációt az emberiség számára oly páratlanná, pótolhatatlanná és annyira értékessé tette?
Korunk lelket sorvasztó, gondolatot irtó anyagiassága, minden szellemet "kiégető", szellemtelensége által hátrahagyott hamvak közül előkereshető-e annak a svájci reformátornak a "szíve" és gondolata, "épen és sértetlenül", aki ezekkel a jézusi szavakkal halt vértanúhalált a kappeli síkon: "Mit számít ez? A teste megölhetik, de a lelket soha!" Vissza