Comenius Ámos János és Apáczai Cseri János paedagogikájának birálatos egybevetése, különös tekintettel a felsőbb oktatásügyre

Előszó

Általánosságban azt az állítást, hogy a neveléstörténet szálai az első embereknek a földön való megjelenéséig visszavezethetők, helyesnek tartom. Miben áll a nevelés? A léleknek valamely czél felé való vezetésében! Mikor tehát az első emberek bármily kezdetleges czélokat tűztek is gyermekeik, hozzátartozóik elé, már akkor nevelték őket. Ilyen értelemben szólhatunk azután az ókor bármely népének neveléstörténetéről. Szűkebb értelemben azonban a nevelés fogalma alatt nem csupán bármily czél felé való irányítást, hanem egyedül a kifejezetten nemes, magasabb rendű czélok felé való irányítást értjük. Mivel pedig a legnagyobb eszme az egy szellemi istenség eszméje, ily módon amely nevelés ennek a legnagyobb eszmének áll szolgálatában, az a nevelés lesz a legnemesebb, legtökéletesebb. E tekintetben Izrael népét illeti a dicsőség, hogy theokratikus alapokra fektetve, az ókor népei között ők jártak a nevelési tökéletességhez a legközelebb.
Az ókor összes népei felett magasan áll a Jézus Krisztus evangeliuma alapján szervezkedett keresztyénség nevelési eszménye, amit Krisztus Urunk Máté ev. 5. 48-ban e szavakkal fejezett ki: Legyetek azért ti tökéletesek, mint a ti mennyei Atyátok tökéletes.
A Krisztus közösségébe való lépésnek előfeltétele a keresztség lévén, mielőtt valaki az első időszakban ebben a szentségben részesült volna, előbb a Krisztus tanaira kellőkép előkészíttetett Az első tanítók maguk az apostolok voltak. Vissza