Colors - 2001. augusztus-szeptember

Előszó

Részlet a könyvből:
A Moszkva környéki nyírfaliget közepén 1960-ban épült Csillagvárosban kezdődött el a Szovjetunió titkos űrhajóskiképző programja. John F. Kennedy, az Egyesült Államok akkori elnöke bármire képes lett volna azért, hogy az ott összegyűjtött tudáshoz hozzájusson. Az űrkutatási verseny kezdetén a Szovjetunió utcahosszal vezetett. 1961-ben fellőtték a világűrbe az első embert, a Csillagvárosban kiképzett Jurij Gagarint. Négy évvel később Alekszej Leonov már ki is lépett az űrkabinból, és ezzel elsőként tett sétát az űrben. Csillagváros az emberi teljesítőképesség határait feszegette.
Csillagváros egyben arra is bizonyítékul szolgált, hogy a szovjet szocializmus a földgolyó legfejlettebb civilizációja. - A kommunizmus egyetemessé válása rövid időn belül bekövetkezik! - üvöltötte a Gagarin visszatérésére rendezett, részegségbe fulladt gálavacsorán Nyikita Hruscsov, a Szovjetunió nem éppen szűkszavú vezetője. Csillagváros nem csupán kiképzőközpont volt; az ideológiai elszántságra és fanatikus technikai álmokra épült város társadalmi utópiát is jelentett. A nyírfák között magas toronyházak épültek a központ személyzete és családtagjaik számára. Az étkezde és a szálló i két futurisztikus, külső csigalépcsővel ellátott, tökéletesen szimmetrikus épület - a hatvanas évek végén készült el. Úgy tűnt, az űrhajó létrehozása egyben egy új embertípus megszületését is eredményezte. Csillagváros, mint település ugyanolyan mérnöki álom volt, mint a Gagarint az űrbe röpítő kabin. Azóta eltelt negyven év, és szinte semmi sem változott: a gyerekek ugyanabba az iskolába járnak, az idősek ugyanannak a kutyabarát klubnak a tagjai. Otthonuk azonban a hajdani dicsőség bánatos múzeumává vált. Annak ellenére, hogy a Szovjetunió halott, az orosz állam a csőd szélén áll, a Csillagvárosban működő űrprogram keretében rendületlenül folytatják az űrhajósok kiképzését. A patinás épületeket bizony kikezdte az idő, és a haza egykori hősei jó, ha havi 250 dollárt megkeresnek. Fizetésüket és az őket kiképző mintegy 200 fős műszaki személyzet bérét részben amerikai kölcsönökből, részben a létesítmény elöregedett szimulátorait kipróbálni vágyó turisták belépőjegyéből befolyt pénzből fedezik.
Csillagváros lakói különös, kettős világban élnek. Oroszok millióihoz hasonlóan ők is a történelem egyik legtraumatikusabb politikai átmenetének áldozatai. A nyugdíjasok kénytelenek dolgozni, hogy teljen élelmiszerre; a katonatisztek éjszakai műszakot vállalnak, hogy gyerekeiket taníttatni tudják. Külsőségeiben és morálisan Csillagváros patetikusan ragaszkodik ahhoz az eszményképhez, hogy ez a hely még ma is egy űrkorszakbeli utópia. Az épületeket szovjet ikonok díszítik. A tanév első napján a gyerekek virágot helyeznek el Jurij Gagarin szobránál. Csillagvárosnak saját ünnepei vannak, melyek mindegyikén a szovjet űrprogram egy-egy kiemelkedő állomásáról emlékeznek meg. Csillagváros tisztségviselői megpróbálták az oroszországi változásokat kizárni a város életéből és vagy 30 évvel visszaforgatni az idő kerekét. Vissza