kiadvánnyal nyújtjuk Magyarország legnagyobb antikvár könyv-kínálatát
| Kiadó: | Kossuth Könyvkiadó |
|---|---|
| Kiadás helye: | Budapest |
| Kiadás éve: | |
| Kötés típusa: | Fűzött kemény papírkötés |
| Oldalszám: | 164 oldal |
| Sorozatcím: | Ország-Világ |
| Kötetszám: | |
| Nyelv: | Magyar |
| Méret: | 19 cm x 17 cm |
| ISBN: | 963-09-1024-1 |
| Megjegyzés: | A könyvet fekete-fehér fotók illusztrálják. |
| I. fejezet | |
| Ebben arról lesz szó, mint repíthet egyetlen ötlete 10 000 kilométernyire hazájától, az újságírót, aki közben megtanulja, hogy nagyot repülni még ma sem könnyű | 7 |
| II. fejezet | |
| Ebben arról lesz szó, hogy egy magyar újságíró, miközben a hajóra vár, megtanulja: Hazájától távol nagyon egyedül tud lenni az ember, hacsak... És közben alaposan megismeri Sri Lankát | 21 |
| III. fejezet | |
| Ebben arról lesz szó, mint kezdi magát a szerző egyre inkább Puccini oly népszerű operája címszereplőjének képzelni | 37 |
| IV. fejezet | |
| Ebben arról lesz szó, hogy jó dolog, ha az ember hajót érez a talpa alatt, de azért a búcsú mindig nehéz | 59 |
| V. fejezet | |
| Ez arról szól, hogy egy óceánjáró teherszállító hajón istenek és patkányok szépen megférnek egymással, de az ilyen szimbózist a riporter nehezen viseli el | 73 |
| VI. fejezet | |
| Ebben arról lesz szó, hogy a 6-os erősségű szél még nem billenti ki az újságírót egyensúlyából, de a tengerészek nem érik be ennyivel: ők vihart szeretnének - az újságírónak | 87 |
| VII. fejezet | |
| Amelyben a szerző visszapillant az ötvenkét napos tenger út legizgalmasabb öt napjára, amelyet a Dél-afrikai Köztársaság egyik legnagyobb kikötőjében, Durbadben töltött, miközben az azóta elhunyt Mindszenti József miséjén is részt vett. Túlélte | 97 |
| VIII. fejezet | |
| Ebből az derül ki - amit az újságíró már a szárazföldön is sejtett - hogy az óceán legfőként a delfineké, fókáké, nagy halaké, sirályoké, az ember csak megpróbálja elviselni. Becsületére legyen mondva | 117 |
| IX. fejezet | |
| Ebben a rövid fejezetben a szerző röpke sétát tesz Las Palmas kikötői negyedének egy utcájában, ahol tüzetesen megnézegeti az ottani örömlányokat. Később vásárol magának egy télikabátot. Ennyire tellett | 137 |
| X. fejezet | |
| Ebben arról lesz szó, hogy a messzi távolban még az ünnep is fájhat, meg hogy egy kényszerleszállást is túl lehet élni, ha végül is a gép a Ferihegyen landol | 147 |