Fortuna kegyeltjei 1-2.

Fülszöveg

Arról a véres testvérviszályról, mely a Krisztus születése előtti évszázadban Rómában zajlott, mint a történelem egyik legádázabb polgárháborújáról emlékeznek meg a feljegyzések.
A város élére furcsa figura kerül: parókás, kivénhedt ripacs, akit eleinte megmosolyognak az emberek. De a mosoly lassan az arcokra fagy. Sulla - hiszen róla van szó - példátlan módon számol le ellenségeivel: hirdetéseken (proscriptiókon) teszi közzé a gyanús személyek nevét, s aki a listára kerül, szabad préda: gyilkosa még busás jutalmat is kap. Százszám, ezerszám hullanak a fejek, a sullai kincstárba dől az áldozatok pénze, tombol a gátlástalan erőszak, a kicsinyes bosszú.
Másfelől azonban e véres bohóc megszilárdítja Róma hatalmát, visszaállítja a legfőbb irányító testületet, a senatus tekintélyét, erős törvényeket hoz: újra működésbe lendíti a már-már megálló államgépezetet. Rendet teremt, bizarr békét.
Majd hatalma tetőpontján egyszer csak megcsömörlik a közügyektől, és fiú szeretője karján kivonul a városból.
A sullai dictatura erőteljes képeivel induló regényben színes, izgalmas kalandok sorozataként elevenednek meg a polgárháborús Róma eseményei: Hispánia meghódoltatása, Spartacus gladiátorainak felkerekedése, háborúja és kereszthalála, egy közel-keleti királyság fortélyos megkaparintása, a Földközi-tengert rettegésben tartó kalózok elpusztítása.
Az olvasó szemtanúja lesz két ígéretes ifjú fellépésének. Mindkettőben izzik a hatalom vágya. Mindkettő Fortuna kegyeltje - vagyis a szerencse fia. Mindkettő kivételes tehetséggel és akaraterővel tör célja felé. Mindkettő Róma első embere, a világ ura akar lenni. Nevüket hamarosan megismeri a világtörténelem. Az egyik: Pompeius Magnus. A másik: Iulius Caesar. Készülődnek. Vissza