Duo

Fülszöveg

Amikor ennek a regénynek a kiadására határoztuk el magunkat, tudtuk, hogy meg kell majd küzdenünk egy előítélettel: Colettenek megjelent már néhány regénye, évekkel ezelőtt, magyar fordításban, de a kiáltó színű, vásári rajzú fedőlap, a helye, lelkiismeretlen fordítás, a könyvnek egész prezentálása eleve elvette a gyönyörű, költészettel és forró élettel tele írások hitelét. Colette, akiről André Thécive, a Le Temps világhírű kritikusa úgy írt, mint "a legnagyobb francia regényíró"-ról, akiről Lalou, az irodalomtörténész azt mondja, hogy "nyelve, amely olyan hajlékony, mint a folyondár, korunk egyik csodája", - a magyar könyvpiacon pornográfia lett!
A "Duo"-ból Paul Geraldy, a költő drámát írt. A regény pattanásig feszülő atmoszférája csakugyan szinte kiált a színpad után, de legfőbb szépségei azok a finomságok, amelyeket nem lehet színdarabba átvinni, azok a leheletfinomságú hangulatok, amelyek egy-egy érzés és gondolat megszületését, a szándék tetté alakulását megelőzik és nyomon követik.
Az öregedő nő nosztalgiáját, a zsendülő szerelem virágbaborulását, a testi csalódásokból a magány kétségébe menekülő lélek vívódását senkisem érzékeltette meg oly közvetlen, szuggesztív erővel, mint ő.
A férj és feleség soha meg nem szűnő harca, a testi hűtlenség eleinte félvállról vett, de egyre jobban elmérgesedő, a férfit végül is a halálba kergető gyötrelme, a társtalanná vált asszony vergődése, egy párizsi "bohémházaspár" fordulatokban gazdag, tragikus kicsengésű története, magukrahagyott nagyvárosi lányok csalódott élete a tárgya ennek a regénynek, amelynek légköre a legizzóbb Maupassant-novellák hangulatát idézi. Vissza