Codex Pátka

Előszó

„Emlékezzél meg az ős időkről; gondoljátok el annyi nemzedék éveit! L Kérdezd meg atyádat és megjelenti néked, a te véneidet és megmondják néked!"
(V. Mózes 32,7 - Károlyi Gáspár ford.)

Az Úr Isten úgy rendelte, hogy az élet fáklyája nemzedékről nemzedékre öröklődjék az idő végtelennek hitt folyamában. Ahogy az olimpiai lángot is egymástól veszik át a futók, úgy az a nemzedék, aki szeretné elfogadni az , élet csodás ajándékát, szeretné elvenni azt a „jót és rosszat" (Jób 2,10), amit a Gondviselés neki rendelt, az a nemzedék az őseitől, az előtte járóktól kell átvegye a lángot. Jaj annak a nemzedéknek, aki elejti vagy eloltja a fáklyát, elfelejt visszanézni, magát új kezdetnek képzeli, mert nagyon keveset fog örökül hagyni az utána jövő nemzedéknek: gyermekeinek. Őseink, „atyáink" őrizték és adták tovább nekünk a mi csodálatos teremtett világunknak azt a szeletét, ami fogad és körülvesz bennünket itt Pátkán. Az utánunk jövő nemzedéket, a gyermekeinket, unokáinkat pedig az fogja körülvenni, abba érkeznek, amit mi hagyunk örökül nekik. Nemzedékek hosszú sora született, élt és halt meg itt Pátkán. Alkottak és néha romboltak, de élő települést, közösséget hagytak maguk után, az ő nyomdokaikban lépkedünk mi is. Sokat hagytak ránk. Hallgassuk és ismerjük meg tehát „atyáink" történetét, mert Aki és ami itt tartotta Pátkán elődeinket, az képes itt tartani most bennünket is!
Visszatekintve a mögöttünk heverő majd ezer esztendőre, talán két jelszó kristályosodik ki a nemzedékek küzdelmeiből: „megmaradni" és „megújulni". Maradni itt, maradni magyarnak, maradni a hitben, az Isten szövetségében, ellenszélben is, akkor is ha ... - lehet ennél aktuálisabb üzenete őseinknek a mai nemzedék fiataljai felé, mint ez? „A nagyvilágon e kívül nincsen számodra hely, áldjon vagy verjen sors keze, itt élned-halnod kell." Jó tudnunk, hogy Vörösmarty Mihály oldalági rokonsága is ott van a pátkai ősök között. Ugyanakkor a megmaradásnak a legfőbb feltétele mindig ez volt: megújulni. A nemzedékek minden időben romokat és elöregedett, elhasználódott fizikai és szellemi épületeket, „házakat" is örököltek elődeiktől. Oly fontos, hogy ezekben a romokban azt a szent feladatot és parancsot lássa meg minden nemzedék, amely által Isten meg akar tartani, ismét össze akar fogni bennünket: „újítsátok meg a régi romokat" és megújultok! Ne széledjünk szét, ne csüggedjünk el, erősödjünk meg pátkai mivoltunkban, hisz nem csak egy családba, hanem egy nemzedékbe is beleszülettünk, s ezzel a nemzedékkel kell „élnünk vagy halnunk". Ebben az önmagunkat megtaláló belső folyamatban is segítsen minket ez a munka! Vissza