Claudia (dedikált példány)

Előszó

AUGUSTUS MEGHALT. Hogy halhat meg egy isten? De előbb az anyám halt meg, Júlia. Állítólag Lívia nem adott neki enni.
Engem Claudiának hívnak. A névtelen, számkivetett, gyalázatos, apátlan, szégyentelen Claudiának. Az anyám nevezett így. Mert miattam száműzték. És én ott születtem a szigeten. Csak Phoebétől, az anyám rabszolganőjétől tudtam meg, mielőtt felakasztotta volna magát, hogy voltaképpen az Octavianus Augustus császár unokája vagyok. Hiszen az anyám Augustus császár egyetlen igazi leszármazottja.
Azt mondják, amikor Augustus meghallotta, hogy Phoebe felakasztotta magát, felsóhajtott, hogy jobb szeretne a Phoebe apja lenni, mint a Júliáé.
És mindezért én vagyok a hibás. Nem csoda, ha az anyám átkozottnak nevezett. Gyakran sírt, sikoltozott, meg is akart ölni, mert miattam tiltották el a boldogságtól.
Sok rokonom van, de egyik sem akart tudni rólam. Lívia, az Augustus felesége mégis magához vett. Azt mondta, mert erős a kezem. Az anyámat is mindig én súroltam le fürdés után. Mert a szigeten csak asszonyok voltak és herélt őrök. Senki sem kereshette fel az anyámat, és mindenkit megmotoztak, aki a szigeten kikötött. Még testápoló szereit is elvették meg a szép ruháit. Azt mondták, ajzószerektől féltik. De Júlia megátkozta őket is. És a rokonokat is. Még a saját, igazi gyermekeit is. Mert Júlia háromszor ment férjhez. Vissza