Claire Szilard

Előszó

Rendkívül figyelemreméltó és újszerű e kiállítás anyaga. Az Izraelben és Franciaországban - és újabban Magyarországon is - alkotó Szilárd Klára (Claire Szilárd) nem ismeretlen nálunk. 1990-es budapesti tárlata nagy közönség- és sajtóvisszhangot keltett a Ferenczy Béni és Noémi tiszteletére rendezett 1991-es pályázati kiállításon is szerepelt műve (mindkettő a budapesti Vigadó Galériában). Festői munkásságához híven, legújabb, elsőízben itt bemutatott munkáinak központjában is mi, azaz az emberek állanak. A hosszú ideje külföldön élő művész újra felfedezte magának a Magyarországon élő embereket: ittéltekor elment pályaudvarokra, piacokra és néhány régen látott vidéket keresett fel, ismert meg új tájakat. Világjárta szívvel, lélekkel és szemmel fogadta be és festette meg az ittélő embereket. Érzékeny, jellegzetes portrékban és környezettanulmánynak is beillő helyzetekben örökítve meg mondanivalóját. Képein a figurái feszültséggel telítettek, a pályaudvarok közönségét, a várakozókat, az élet elesettjeit, gondjaikba burkolódzva, a hallgatás, befeléfordulás csendjében ábrázolta. Nagyszerűen ragadta meg áhitatos elmélyültségben a hollókői templomban összeseregletteket. A piaci tömegjeleneteket, a sorbanállva várakozás, az alku, a kiszolgálás, a huncutság, néhol a kapzsiság szolgáltak életképül, sok esetben szinte már a karikatúrához közelítve. A szomorú, tragikus, humoros, vidám, a hétköznapi és ünnepi hangulat mind megannyi alkotóeleme a nagy tehetséggel, érzékeny szívvel és találó szín- és formakultúrával felépített képeknek. Vissza