Civil Szemle 2004/1.

Előszó

A civil területen dogozó szakemberek számára nincs ma olyan szakmai „háttérfolyóirat", amely megpróbálja felölelni a civil közélet, a társadalmi szervezeti lét, a nonprofit kutatás stb. problémakörét. Ezt a hiányt próbálja megszüntetni a Civil Szemle, amely ahhoz kíván hozzájárulni, hogy a mára valódi szektorrá érett civil szféra elméleti problémáit közösen vegyük számba.
A „cselekvő állampolgár" gondolatiságára felfűzendő lap olyan - hívjuk így: - „közösségi tanulmányok" közlésére jön létre, amelyek tudományosan és szakmailag megalapozottak, ugyanakkor nélkülözik az akadémiai típusú lapokban rejlő túlzott tudományosságot annak érdekében, hogy a lapot a tájékozódni kívánó értelmiségi csoportok, illetve a szűkebb szakmai közeg is sikerrel forgathassák. Persze a lap kiemelten a civil szervezeti vezetőkhöz, önkéntesekhez, az állami vezetőkhöz, politikusokhoz és a szakértőkhöz, szakemberekhez szól.
A lap a terület minden szegmensét, irányultságát be kívánja bemutatni. Ennek érdekében a szerzők és a szerkesztők különböző szakmai műhelyeket képviselnek, mely biztosítja a különböző nézetek és vélemények elfogadásának és megjelenésének lehetőségét.
A Civil Szemle elméleti folyóirat: a civil szféra, társadalmi együttműködések, nonprofit szervezetek bemutatásával foglalkozó, az érdeklődő értelmiségieknek szóló időszaki kiadvány, amely támaszkodva a korábbi eredményekre, megkísérli a beilleszkedést a nemzetközi trendekbe; a meglévő eredményeket kívánja közkinccsé tenni, népszerűsíteni, így jelenítve meg a terület sokszínűségét. A folyóirat a későbbiekben kezdeményezője és részese kíván lenni egy közép-európai civil periodika létrejöttének. Vissza

Fülszöveg

A közösségfejlesztés a helyi közösségek képessé tételére törekszik: fejleszti az emberek képességét arra, hogy aktív tagjai legyenek a társadalomnak, hogy állampolgárként részt vegyenek saját környezetük alakításában, változtatásaiban, döntéseiben. Egyidejűleg felkészíti az intézményeket és az állami, magán és nem kormányzati szervezeteket arra, hogy párbeszédet alakítsanak ki a lakossággal az őket érintő változások közös meghatározásában és végrehajtásában.
(Kommentár a Budapesti Nyilatkozathoz)

A mai magyar gyakorlatot elsősorban az etikai modell határozza meg. A vállalatok alapvetően szolidaritási megfontolásokból adományoznak, s egyelőre még nem jutottak el annak tudatosításáig, hogy a hagyományos jótékonyságon túl kockázatviselőként is érdemes a környezetükben felmerülő társadalmi problémák megoldásáért anyagi áldozatokat és felelősséget vállalniuk. Valamennyi (civil, üzleti és állami) szereplő közös erőfeszítésére lenne szükség ahhoz, hogy a sok vitathatatlan jószándék találkozásából a szektorok a jelenleginél hatékonyabb és intenzívebb együttműködése alakuljon ki.
(Számíthatnak-e a nonprofit szervezetek a vállalatok támogatására?)

A civil társadalomba vetett hitet sokan balosságként, anarchizmusként, szindikalizmusként értelmezik, sőt még olyan is akadt, aki protofasizmusnak nevezte. Valójában azonban arról van szó, hogy nem akarnak osztozni másokkal a hatalmukban, s ebben gyökerezik az érvelésük, amely szerint a civil társadalom: támadás a politikai rendszer ellen... Minél rétegzettebb a civil társadalom, annál virágzóbb, s minél virágzóbb annál inkább szilárdabb a belpolitikai helyzet. A civil társadalom megvédi az állampolgárokat a politikai hatalmi változások túlzott hatásaitól, mivel elnyeli, sőt kiküszöböli ezek egy részét az alacsonyabb szinteken... Ellenségei tisztában vannak ezzel, és éppen ez tüzeli leginkább az ellenkezésüket. Vissza