Ciprus és jegenye (dedikált példány)

Fülszöveg

A száz éve született Krúdy Gyulának, a XX. századi magyar irodalom kimagasló alakjának kimeríthetetlenül gazdag, varázsos hangulatú elbeszélő művészetét értelmezi Fábri Anna könyve. E könyv finom, árnyalatos esszéi fölvázolják a Krúdy-életmű jellegzetességeinek, központi kérdéseinek történeti előzményeit, bemutatják egységét és társadalmi eredetét, ám mindenekelőtt az író rendhagyó, mégis hiteles, történeti érvényű alak- és típusteremtő képességére hívják föl a figyelmet.
Megjelenítő erővel idézi föl, s meggyőzően elemzi és értelmezi a szerző az ismert és jellegzetes Krúdy-alakokat: Szindbádot - a magyar Don Juant, Rezeda Kázmért - a szerelmes hírlapírót, a kocsmalovag Pistoli-Falstaffot, Alvinczi Eduárdot - Don Quijote hazai lenyomatát, és a századforduló különös napfiguráit - Johannát, Jellát, madame Louise-t, Horváth Klárát, Maszkerádi kisasszonyt és a többieket. E szereplők sorsának, jellemének, szerepjátszásainak bemutatása során igazolódik, hogy Krúdy regényalakjai másfélék, mint a korabeli magyar regények hősei, hogy bár sokszor magukon viselik a költői elvonatkoztatás egyoldalúságait, ám mégis valóságos, a korra jellemző, bár saját belső törvényeik szerint alakuló, összetéveszthetetlen egyéniségek. mert e furcsa emberek nem egyszerűen az író páratlan képzeletének szülöttei, hanem egy bomló, önmagát túlélő, pusztuló életformáé is, amelynek bizarra költészetét csupán Ady Endre szólaltatta meg a Krúdyéhoz mérhető ihletettséggel:
Az alkonynak ős órája üt,
Mikor már-már jönnek a lázak,
Jegenye lesz a ciprusokból
S hős jegenyék
Körülálljuk s befödjük ezt a házat. Vissza