Előszó
Részlet a könyvből:
- Lea! Add ide nekem a gyöngynyakékedet! Nem hallod Lea? Add ide a colliédet!
Semmi válasz nem jött a hatalmas ágyból, mely kovácsolt vasból és cizelált rézből volt s ugy...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
- Lea! Add ide nekem a gyöngynyakékedet! Nem hallod Lea? Add ide a colliédet!
Semmi válasz nem jött a hatalmas ágyból, mely kovácsolt vasból és cizelált rézből volt s ugy csillogott a homályban, mint valami páncél.
- Miért nem adod ide a colliédat? Nekem éppen olyan jól illik, mint neked, - sőt még jobban!
A zár csattanására mozogni kezdtek az ágy csipkéi és fölséges, csuklóban karcsú, mezítelen karon két szép rest kéz emelkedett ki közülök.
- Hagyd ezt, Cinci, eleget játszottál már azzal a colliéval!
- Mulatok vele... Félsz, hogy ellopom tőled?
A függöny előtt, amelyen rózsaszínűn világított át a nap, feketén táncolt mint valami kecses ördög a tüzes kemence előtt, de mikor az ágy felé hátrált, egyszerre egészen fehér lett selyem pyjamájától szarvasbőr papucsáig.
- Nem félek, - felelte az ágyból egy lágyan suttogó hang, - De elvékonyítod a füzér zsinórját és a gyöngyök sulyosak.
- Hát azok, - mondta elismeréssel Cinci. - Nem tréfált veled, aki ezt a derék bútort adta.
Vissza