Előszó
JOBB A MÁSÉ
A lelkesedés nálunk az a mesebeli zseb, amelyikbe ha ezer kéz nyúl is, még az ezeregyedik is talál valami megmarkolni valót. Terem itt elismerés bőven mindenki számára, aki idegen....
Tovább
Előszó
JOBB A MÁSÉ
A lelkesedés nálunk az a mesebeli zseb, amelyikbe ha ezer kéz nyúl is, még az ezeregyedik is talál valami megmarkolni valót. Terem itt elismerés bőven mindenki számára, aki idegen.
A kis nemzetek sajátsága, hogy mindent megbámulnak, mindent rendkívülinek találnak, tapsra mozdítja meg kezeiket minden feltűnőbb mozzanat, éppen mint a kisvárosi színházakban a karzati publikumot.
Pedig a nemzetekben ha nem szabad is elbizakodásnak lenni, de kell hogy legyen önérzet, méltóság és bizonyos mérséklet: mert ezek összetételéből támad az erő.
Igaz, hogy az ily nemzeti erő gyakran, hogy úgy mondjuk optikai csalódás, látszat: de a látszat sem megvetendő bizonyos körülmények közt, mert a valóságnak árnyéka.
S ahol az árnyékot látják sokan, ott kell, hogy legyen hitök szerint á test is.
A hitre épül sokszor a nemzetek tekintélye. Senkit sem tartanak nagyobbnak, mint saját ő magát; az egyén szerénysége, ha egy nagy összességbe vitetik át, nem lesz erénnyé, de gyöngeséggé.
Ez a mi gyöngeségünk ki-kivillan minden lépten-nyomon.
Míg a saját kiválóbb férfiainkat észre nem vesszük, addig a külföld jelentéktelenebb embereit tömjénezzük, s mintegy meglopva a magunk embereinek koszorúit, két kézzel szórjuk azokra, akik azt tán kicsinylő ajkbiggyesztéssel fogadják.
Vissza