Cigányperek a Dél-Dunántúlon

Előszó

A Somogy Megyei Levéltárban teljességre törekvő kutatást végeztem, az 1790 és 1848 közötti időszakból minden fontos cigánypert feltártam. Rendkívül meglepő, hogy a somogyi úriszéki iratokból nem került elő egyetlen cigányper sem. E téren azonban további eredmények remélhetők. Gazdag somogyi vonatkozású úriszéki iratanyag található ugyanis a Magyar Országos Levéltárban, főként a megyében birtokos főrangú családok uradalmi, illetve családi levéltáraiban.
A baranyai és zalai perekből a teljes anyagnak csupán csekély részét adhatom itt közre. Ennek magyarázata, hogy a térség egyetlen valódi városának, Pécs szabad királyi városnak a levéltárában fennmaradt iratokat részesítettem előnyben a terjedelmi szempontok mérlegelésekor. így vált lehetségessé, hogy a falusi és mezővárosi elöljáróságok kivételével a bíráskodás valamennyi szintjét bemutathassam. A gazdag uradalmi forrásanyaggal bíró Baranyában számos cigányper remélhető még az uradalmi levéltárak úriszéki irataiban.
Zala megyében ez idáig nem kutattam úriszéki iratokat. A vármegyei törvénykezésből ránk maradt forrásanyag azonban oly gazdag és terjedelmes, hogy az ottani cigányperek teljes közlése vaskos köteteket igényelne. Jelen kötetbe olyan típusú pereket válogattam be, amilyeneket a térség többi megyéjében még nem találtam. A zalai források azért is fontosak, mert a somogyi, baranyai és tolnai iratokhoz viszonyítva itt áll rendelkezésre a legtöbb dokumentum a szakirodalomban ma oláh cigányként számon tartott csoportról, különösképpen a kolompárokról.
Tolna megyében eddigi kutatásaim során elsősorban vármegyei tervezeteket és személy leírásokat tártam fel. E források adatait részben korábbi munkáimban hasznosítottam, illetőleg a jövőben szándékozom hasznosítani. Vissza