Cigánynak lenni Magyarországon

Fülszöveg

Hosszú távon nem életképes az a társadalom, amely nem tudja vállalni és összehangolni a különböző csoportok érdekeit, illetve nem tud összhangot teremtem a csoportidentitások, az ország általános érdekei és az európai folyamatok között. Az az ideológiai és társadalmi ethosz, amely ezeket egymással szembe kívánja állítani és a társadalmi mozgások minden elemét folyamatosan átpolitizálja - akár többségi, akár kisebbségi életről legyen szó csakis vesztessé teheti az egész társadalmat.
2002 a változások, az ígéretek és a várakozások éve volt - s mondhatnánk a reményé, miszerint Magyarországon nem a feszültségek növelése fog folytatódni, hanem a konszenzuskeresés.
Ugyanakkor úgy tűnik, a roma társadalom tagoltságának egyre nyilvánvalóbbá válása, a romák politikai küzdelmekbe való intenzív bekapcsolódása a többségi társadalom számára meglepetést okozott, holott bekövetkezése természetes következménye azoknak a folyamatoknak és jelenségeknek, melyekbe 1990 után került az egész magyar társadalom. E folyamatok pozitív változásaival együtt járt a növekvő vagyoni egyenlőtlenség, az előítéletek, a diszkrimináció, a szegregáció erősödése. A többség és a roma közösség közötti növekvő feszültség. Ennek egyik oka, hogy míg általában a kisebbségi identitás az érintett közösség, de többé-kevésbé a külvilág számára is pozitív érték, a cigányság esetében a „negatív identitástól" kell elindulniuk az érintetteknek. S bár a romák esetében többségük számára az asszimiláció sem járható út, sokszor az identitás vállalásánál mégis könnyebb ezt választania annak, aki ki akar törni a „a cigánystátuszból". Ennek ellenére mára a cigányság többsége - más választása nem lévén - vállalja identitását, és nem akar a rendszerváltás vesztese maradni.
A Cigánynak lenni Magyarországon - Jelentés 2002 arról kíván számot adni, hogy a rendszerváltás után 12 évvel a negyedik szabad választás évében a roma társadalom milyen állapotban volt.
Közös felelősségünk legalább arra törekedni, hogy ne a feszültségek növelésével, hanem a konszenzuskeresés ösztönzésével közelebb kerüljünk a szabadság és a szolidaritás elvén működő társadalmi gyakorlathoz. Vissza