Cigánynak lenni Magyarországon

Fülszöveg

A társadalom perifériáján élő cigányságot a modernizációs lépcsők, a gyors változások időről időre újabb és újabb kiszolgáltatott helyzetbe sodorták. A 19. század utolsó harmadában, az úgynevezett kiegyezés után, amikor az ipari fejlődés és a városiasodás Magyarországon felgyorsult, átrendeződött a települési struktúra, a településeken belül kialakultak az úgynevezett "pérók", az elkülönülés a többség és a romák között. A II. világháború után, amikor a parasztgazdaságok hagyományos világa megszűnt, elveszítették létalapjukat az ehhez az életmódhoz kapcsolódó cigányok is, nagyobb részüket a szocialista nagyipar szívta fel, és kényszerítette életmódváltásra.
Az 1990 után bekövetkezett gazdasági és tulajdonosi szerkezetátalakulás, a "szocialista nagyipar" leépülése munkahelyek tízezreinek a megszűnésével járt együtt. Ennek a folyamatnak a 2 millió szegénnyé vált emberen belül a romák a legnagyobb vesztesei. Újabb életmódváltásra volna szükség.
Ám "ha a szegénység és iskolázatlanság összefonódása olyan népcsoport döntő többségének sajátja - írja Havas Gábor és Kemény István -, amely etnikai alapon is megkülönböztethető, és amelyet éppen ezért - hol durvábban, hol szelídebben - évszázadok óta a kirekesztő mechanizmusok sokasága is sújt", akkor a társadalomnak el kell jutnia annak a felismeréséig, hogy nem elég csak a gyors felzárkózást, a meggazdagodást zászlóra tűzni, s nem lehet olyan hagyományos emberi értékeket megtagadni, mint a szolidaritás és a tolerancia. Messze a lehetőségei alatt marad és önmagát veszélyezteti a közösség, ha a társadalom egész rétegei kiszorulnak az integrációból.
Ma cigánynak lenni Magyarországon - erről szól a Jelentés, annak az esélynek a reményében, hogy a 21. század küszöbén, velük-magukkal közösen megteremtjük a romák integrációjának a lehetőségét. Ez minden magyar állampolgár érdeke. Vissza