Cigánymandala

Fülszöveg

„Ekkor toppant be Lacika egy cső kukoricával és egy nagy méretű, narancssárga pólóval.
- Loptam - mutatott kérdezés nélkül az asztalra dobott kukoricára -, ezt meg egy ember osztogatta - húzta szét a pólót, amire az volt nyomtatva, hogy »minden fölösleges holminkat a szegényektől loptuk«.
- Mi van, választás lesz? - kérdezte Tata.
- Ezt valami pap mondhatta - találgatta Paca.
- Inkább Jézus - mondta Cérnás Erzsi.
- Annuska, szerinted ki mondta ezt? - nézett rám a kisfiú várakozva.
- Milánói Szent Ambrus mondta - simogattam meg Lacika fejét.
- Jó fej volt ez az Ambrus - nevetett fel Paca.
- Remélem, a polgármester is kapott belőle! - röhögött az öreg teli pofával.
- Á, ő nem! Elzavarta azt az embert, azt mondta, nincs árusítási engedélye, pedig ingyen osztogatta, nem pénzért.
- Nagy igazságot kaptál ingyen, ezt jegyezd meg Lacika - mondta Paca és ő bólintott, hogy nem fogja elfelejteni..."
Szécsi Magda új elbeszéléskötetének szereplői a legjelenebb jelenben élnek, sorsuk mégis sokszor tűnik mitikusnak, mivel mindegyikük a mai társadalom egy markánsan jellemző részének, a magyarországi cigányságnak vagy romaságnak egy-egy típusát jeleníti meg. Az író által is hangsúlyozott, erős identitástudatuk révén önmagukat szimbolikus szerepben látják: életüket etnikai közösségük sorsával, helyzetével szorosan, végzetesen összefonódottnak érzékelik. Az elbeszélések hőseit így determinált pályák vezetik a drámai kifejletekig, ezért is vonatkoznak és tartoznak a szenvedélyes hangon megírt, olykor végletes léthelyzeteket megrajzoló történetek mindannyiunkra, akik a mai Magyarországon élünk. Vissza