Cigány sor

Előszó

Részlet:
"1955 tavaszain körlevél érkezett a magyargéci általános iskolába: a II. Rákóczi Ferenc katonai középiskola toborzó levele. Hosszú út vezetett idáig.
Magyar cigány vagyok: romungro. Őseim legalább hatszáz éve élnek magyar földön. Szülőföldem a Palócföld, pontosabban Nógrád megyének a Salgótarján és Balassagyarmat között elterülő északi régiója. Osztatlan iskola volt a magyargéci, ahol egyszerre négy osztály tanult.
Szerettem az osztatlan iskolát, sőt úgy éreztem, hogy egyenesen nekem találták ki. Büszkeséggel töltött el, hogy ötödik osztályosként akadálytalanul vehetem birtokba a hetedikes, nyolcadikos irodalmat, történelmet, fizikát, számtant. Minden könyvet elolvastam, ami csak az iskola kis könyvtárában fellelhető volt; faltam Vernét, Jókait, legnagyobb olvasmányélményem Dickens Twist Olivérje, Móra Ferenc Aranykoporsója volt és az Üvöltő szelek, Emily Brontétól. Ma már tudom, hogy a hajtóerő, amely a tudás felé röpített, a bizonyítás, a kitörés vágya volt. Büszkeségem és önbizalmam akkoriban nem ismert határt. Szeretett pedagógusaim, Srankó Ágnes, Hörcsöki Erzsébet, Bratinka József, Géci Tibor s nem utolsósorban Béres plébános úr gondosan vigyáztak rá, hogy ez az önbizalom ne csorbuljon. Ok bizonyára tudták, hogy a későbbiekben nagy szükségem lesz rá.
Egy etnikailag vegyes, kétnyelvű gyerekcsapat tagja voltam. (Ahogy most visszaemlékszem rá, öntudatlanul is tökéletesen megvalósítottuk a mostanában sokat emlegetett multikulturalitást...) Mi, cigányok, mind beszéltünk magyarul, és a magyar gyerekek többsége is nem csak értette, hanem beszélte is a mi nyelvünket." Vissza

Fülszöveg

„A Cigány sor megírásának nem célja volt, hanem oka: valami feszítő, belső erő késztetett rá, hogy megírjam. Úgy érzem, minden, ami életem során eddig történt velem, titkon erre a munkára készített fel. S hogy milyen gyakorlati hasznot remélek tőle? Talán akik eddig kedveltek, de nemigen ismertek minket, cigányokat, most megszeretnek; akik utáltak, ezután egy kicsit kevésbé fognak utálni; és akik továbbra is nagyon utálnak, pontosabban fogják tudni, hogy kiket utálnak."
„A verbális agresszió legjellegzetesebb formája az asszonyoknak egy pontosan körülírható rituálé szerint zajló és naponta ismétlődő műveszekedése volt. A közös udvaron beszélgettek a napi gondokról, eseményekről, miközben fej szemmel állandóan a körülöttük játszó gyerekeket figyelték. Majd minden átmenet nélkül, mintegy vezényszóra, veszekedni kezdtek. Szörnyű átkok, trágárságok hangzottak el, amelyek elborzaszthatták a kívülállót - olykor a nyomaték kedvéért a szoknyájukat is felemelték. Néhány perc múlva oly hirtelenül ért véget a veszekedés, ahogyan elkezdődött, és az asszonyok ott folytatták a beszélgetést, ahol a ribillió előtt abbahagyták."
„Érdekes, ahogyan a politikai pártok preferálják a különböző cigány csoportokat. Az MSZP elsősorban a beásokkal szeret együttműködni, az SZDSZ és a Fidesz pedig az oláh cigányokkal. Sokat gondolkoztam, de nem tudtam megfejteni a nyilvánvaló vonzalmak okát." Vissza