Cigány néprajzi tanulmányok 11.

Előszó

Tanulmánykötetünk olyan írásokat közöl, amelyek módszertani segítséget nyújthatnak azoknak, akik egy-egy település zenész cigánysága történetének, a különböző korokban a település életében betöltött szerepének feltárásával szeretnének foglalkozni.
FELLETÁR Béla és BENEDEK Zoltán írásai városi cigányzenészek munkásságát mutatják be, a történelmi események és a helytörténeti vonatkozások figyelembevételével.
FELLETÁR Béla tanulmánya - amely az azonos című könyvből készült összeállítás - a makói cigányzenészeknek állít emléket, bemutatva szerepüket a helyi zenei életben a 19. századtól napjainkig. A 20. században elsősorban a Fátyol család muzsikusainak szakmai tevékenységét követi nyomon, áttekintést adva a zenész szakma folyamatos változásáról a különböző történelmi korszakokban, a legtehetségesebbek integrálódásáról a hazai művészeti életbe.
BENEDEK Zoltán az erdélyi Nagykároly zenész cigányságának történetét vázolja a 18. századtól napjainkig. A Károlyi grófok támogatását élvező kiemelkedő zenészeknek már a 19. században módjuk volt gyermekeiket taníttatni. Ennek köszönhetően Nagykárolyban országszerte híres cigányzenész generációk születtek, leszármazottjaik a magyar művelődés történetében máig kiemelkedő szerepet töltenek be. Mai neves képviselőik Ruha István, a világhírű hegedűművész, Fátyol Rudolf hegedűművész, a Szatmári Filharmónia igazgatója és Fátyol Károly trombitaművész, a Freiburgi Filharmónia tagja.
Tari Lujza több tanulmánya foglalkozik a hangszeres zene szerepével a halottas népszokásokban. írásai történeti és folklór adatok alapján foglalják össze a magyar népi gyászszertartás hangszeres zenei részeinek főbb vonásait, nemzetközi párhuzamok bevonásával vizsgálva jelentéstartalmukat és a halottkísérő dallamok zenei sajátosságait.
A cigányság hagyományainak kutatásával foglalkozók számára ezek az írások alapvető jelentőségűek, kiinduló pontul szolgálhatnak egy eddig kevéssé kutatott terület vizsgálatához.
Itt közölt tanulmánya a halottkísérők illetve a temetéskor játszott egyéb dallamok elnevezésével, a temetéshez kapcsolódó hangszerekkel, valamint a zenei végrendelkezés és a temetéskor játszott dallamok összefüggéseivel foglalkozik.
Kötetünk három tanulmánya a falusi cigányzenészek tevékenységét mutatja be, szakmai segítséget nyújtva az ilyen jellegű gyűjtések feldolgozásához.
RATKÓ Lujza írása részlet a szerző monografikus feldolgozásából, amelyben három közép-nyírségi falu, Bököny, Érpatak és Geszteréd életén keresztül vizsgálja, hogy a hagyományos paraszti kultúrában élő ember számára mit jelent a tánc, hogyan öröklődik nemzedékről nemzedékre, és milyen szerepet tölt be e kultúrán belül.
A tanulmány bemutatja a tánckíséret módjait, a zenélési alkalmakat, részletesen elemzi a helyben jellemző táncokat és kísérő zenéjüket, amit általában a helybéli cigányzenészek szolgáltattak.
A hagyományos paraszti kultúrában a tánc és a zene szerepe kiemelkedő volt a közös munkaalkalmak (fonó, disznótor, szüret stb.), a családi összejövetelek (keresztelő, névnap, lakodalom stb.), az ünnepek (karácsonyi, újévi köszöntések), a májusi szerenádozás, valamint a hetente szervezett bálok alkalmával. Vissza