Cigány, a vagány

Fülszöveg

Nagyon kevesen lopták be magukat olyan mélyen a ralipályák közönségének szívébe, mint Cigány, aki zöld Zsigulijával, később Ladájával elnyerte a lehető legnagyobb, legmagasabbra emelő „díjat": a nézők kiemelt figyelmét, a népszerűség láthatatlan, de tán örökké csillogó serlegét. Varga Zoli bekormányozta magát abba a halhatatlansági jegyzékbe, amely benzingőzzel, motorolajjal, és egyéb bűvös-fanyar ralitintával íródott a megszállott komálósok és a műkedvelő, koca-ralibámészkodók emlékezetébe. Még a bulvármédia sem teremt gyorsabban és látványosabban sztárt egy autóversenyzőből, mint maga a közönség. Hisz szájról szájra terjed annak a neve, aki egy-egy vakmerő, őrjítő, adrenalinbomba kanyarmutatvánnyal verseng a nagyérdemű kegyeiért. Hát még akkor, ha ezt a magyar rali most már örökös és nagybecsű autómárkájával, a Ladával teszi. (Manapság pedig egy még mindig "csak" hátulhajtós, gyönyörű, igazán dögös, ugyancsak zöld BMW-vel.) Cigi az, aki összekötő kapocs a rockzene és a rali között: Nagy Feró örökös roadja... Cigány mutatványiskolája honosította meg az új magyar ralinyelv azóta közkedveltté vált fordulatát, a „bevállalást". Mert ő aztán bevállalós: korszakainak különféle zöld autóit úgy Várták a pályák zarándokai, mint a messiást, egyfajta transzba kerülve pusztán már attól, hogy a rajtlistán megpillantották a nevét. Vissza