Cicero Brutusa

Előszó

Cicero azon művét, a mely magában foglalja a római szónoklat történetét a legrégibb időktől ugyancsak Cicero koráig, vagyis a hiteles hagyomány szerint csakis Brutus czímmel ellátott művet már Fábián Gábor is lefordította magyarra.
Ez a fordítás azon gyűjteményben jelent meg, a melynek czíme: «Cicero vegyes munkái. Rhetorikumok és philosophikumok. Fordította s bevezetésekkel, jegyzetekkel kisérve kiadta Fábián Gábor, a Magyar Tudom. Akadémia s Kisfaludy-Társaság rendes tagja. Első kötet. Pest, 1865. Lampel Róbert sajátja.»
A Fábiánénál régibb magyar fordításnak nem akadtam nyomára. Fölöslegesnek tartom, e helyen Fábián Gábort mint tudós műfordítót, avagy általában mint irót méltatni. Az ő irói érdemei minden bizonynyal kiválóak, sokan tanultak, sőt tanulhatnak még ma is ő tőle, a ki élete főfeladatának tekintette irodalmunkba átültetni «azt a stylt, melyet a régiek úgy tudtak kezelni, hogy általa a legkomolyabb tudományos dolgozatok is szépirodalmi színt öltöttek magukra.» (L. Cicero vegyes munkái I. K. Előszó VII. VIII.)
Ámde azóta, hogy Fábián Gábor a Brutust lefordította, a philologiai tudomány igen nagyot haladt. Igen sok hely van Cicero Brutusában is, a melyet a legújabb kritikai kutatásokkal haladva ma már egészen másképen értelmezünk és fordítunk, mint a hogyan tette és tehette azt Fábián a maga korában, a midőn nekünk magyaroknak ugyszólván még nem is volt philologiai tudományunk... Vissza