Churchill baklövése

Fülszöveg

Rodosz, Kósz és a Dodekániszosz-szigetcsoport több más, Görögországhoz tartozó tagja ma turisták népszerű célpontja. 1943 végén ezeken a szigeteken zajlott a második világháború utolsó sikeres német inváziója - és egyúttal ez volt a helyszíne az utolsó jelentős brit vereségnek is. Amint azt Anthony Rogers sodró lendületű beszámolója feltárja, a britekre roppant jellemző katasztrófa következett be a szigeteken, olyan, amelyik erősen emlékeztetett a háború kezdeti hadjárataira. Mindössze hat hónappal a D-nap előtt a brit ezredeket Stuka zuhanóbombázók kényszerítették úgy megadásra, hogy szövetséges vadászgépet szinte nem is lehetett látni az égbolton. A szivar és whisky fölött, a harctértől távol kigondolt haditerv katasztrófát zúdított a hadszíntéren küzdő katonák nyakába.
Az olaszok 1912-től kezdve elfoglalták a legtöbb szigetet, de ez a helyzet az Il Duce, Benito Mussolini bukása és az 1943. szeptemberi olasz kapituláció után aligha maradhatott fenn sokáig változatlanul. Winston Churchill megragadta a kínálkozó alkalmat, hogy új frontot nyisson a Földközi-tenger keleti medencéjében, egy időben azzal, hogy a szövetséges seregek megkezdték az előretörést Olaszországban. Churchill az Egyiptomban állomásozó brit erőket vezényelte a szigetek azonnali elfoglalására, hogy ezzel támogassák a demoralizált olasz csapatokat. Churchill gyors és tiszta győzelemben reménykedett, amely felháboríthatta volna Törökországot, hogy bekapcsolódjon a szövetségesek oldalán a háborúba.
Anthony Rogers brit, német és olasz forrásokra támaszkodva, a szemtanúk életteli beszámolóit is összegyűjtve beszéli el a Kószért és Léroszért folytatott csata drámai történetét. E csata következményeképpen maradt az Égei-tenger térségének nagy része német uralom alatt egészen a háború végéig.
Anthony Rogers Máltán nőtt fel, ahol később a brit Királyi Tengerészgyalogság egyik kommandójának kötelékében szolgált. Az 1980-as és 1990-es években szabadúszó riporterként három kontinens háborúiból tudósított. Az utóbbi időben a második világháború témája iránti sosem szűnő érdeklődése késztette a Csata Málta felett (Battle over Malta, 2000) és a Churchill baklövése (Churchill's Folly) megírására.
Az előszót a méltóságos Jellicoe earl, a KBE (Knight of the British Empire, a Brit Birodalom Lovagja), DSO (Distinguished Sevice Order, Kiváló Szolgálatért Érdemrend), MC (Military Cross, Hadi Érdemkereszt) kitüntetés, és a FRS (Fellow of the Royal Society, a Királyi Akadémia Tagja) cím birtokosa írta.
1943 ősze: a németek szembenéznek a vereséggel Oroszországban, Olaszország kapitulált, és a szövetségesek seregei észak felé nyomulnak az Appennini-félszigeten. A normandiai partraszállásig már csak hónapok vannak hátra. Winston Churchill megparancsolja az Egyiptomban állomásozó brit fegyveres erőknek, hogy foglalják el az Égei-tenger keleti részén az olaszok által megszállva tartott szigeteket, köztük Rodoszt, Kószt és Léroszt. A stratégák azonban rosszul ítélik meg a németek lehetséges reakcióját..
Anthony Rogers a második világháború utolsó nagy brit vereségének alig ismert történetét tárja elénk. Vissza