Chronica Hungarorum 1473

Előszó

Tisztelendő Uram! Amidőn a korábbi években Itáliában jártam, és tapasztaltam, mily nagy hasznára és díszére válnak az emberi nemnek azok a férfiak, akik kitűnve nagy tehetségükkel, istenes szorgalmukat könyvek nyomtatására fordítják, elhatároztam, hogy magam is hozzákezdek erőmhöz mérten ehhez az oly nemes és kiváló foglalkozáshoz, azzal a céllal, hogy ha végül valami eredményt elérhetek benne, azt ne csupán a magam, hanem a többi halandó hasznára is fordítsam. Ennélfogva, amikor hála Isten jóságának, kívánságom hoz képest meglehetős előrehaladást tettem benne, és ennek folytán Tekegyelmed meghívására Magyarország híres királyságába jöttem, és időm is volt rá bőven: óriási és sok napot igénylő munkát vállaltam magamra, tudniillik Pannónia Krónikájának kinyomtatását, tehát olyan munkát, amely hitem szerint minden magyar ember számára kedves és kellemes. Ugyanis mindenki a szülőföldjét szereti elsősorban többre tartja a földkerekség más tájainál, és honának minden szülöttje leginkább az övéinek életét vágyik megismerni: hogy azok milyen életet éltek; és hogy utánozza, ha valami nevezetest és emlegetésre méltót talál benne; ha pedig megismeri, hogy azok némely dolgot nem szerencsésen intéztek, ezen okulva, óvakodjék tőle. Ámde, amikor arra gondoltam, és magamban hosszasan azon töprengtem, hogy e nemben első művemet, sok-sok napon keresztül fáradozó szorgalmam gyümölcsét kinek ajánljam? tisztelendő uram, rajtad kívül senkit sem találtam. Hiszen egyrészt Te tettél érdekemben a legtöbbet, másrészt a magamra vállalt munkát nélküled sem elkezdeni, sem befejezni nem tudtam volna. Fogadd tehát e csekély ajándékot, amelyet - van jogcímem rá - Kiválóságodnak ajánlok. Mivel e munkának legfőként Te voltál indító oka, illő, hogy részed legyen eredményében is. És ha napról napra nagyobb műveket fogok nyomtatni, úgy hiszem, azokat is a Te fényes nevednek kell majd ajánlanom. Vissza