Csontfehér pengék között (dedikált példány)

Előszó

Anyanyelvem szeretete és tisztelete "kényszerített és kényszerít" az írásra. Anyanyelvem miatt, anyanyelvemért fordítok a magyar- és világirodalomból.
Kétnyelvű vagyok! Az egyik nyelvet szeretem, mint anyámat, a másikat tisztelem, mint apámat. Mindkettőhöz úgy kötődöm, mint szüleimhez: alázatos tisztelettel és feltételnélküli szeretettel. Mindkét kultúrámhoz és nyelvemhez ragaszkodom, mind szüleimhez: a két nyelv és kultúra függésében élek és írok.
Kultúrámnak e két alkotó eleme: cigány múltam, hagyományaim, anyám nyelve, vérmérsékletem, habitusom, az európai környezetben stigmaként viselt rasszjegyeim, és a Magyar Szülőföldemhez való ragaszkodásom, gondolkodásmódom, történelmi tudatom, második anyanyelvemhez való elválaszthatatlan kötődésem; a magyar nyelv és kultúra mint a mindennapi kenyerem szószerinti szeretete: Haza-fiúi érzésvilágom, biológiai és pszichológiai értelemben egyaránt szervesen egyet, egy egészet, engem hozott létre.
Péli Tamás festőművész barátom (Ő is Cigány-Magyar) azt szokta mondai, hogy mirajtunk két aranypánt van. Az egyik a cigányságunk, a másik a magyar kultúra. Egyikről sem vagyunk hajlandók lemondani.
Cigány-Magyar vagyok. Múltamban, jelenemben és jövőmben is az akarok maradni. Cigány-Magyar vagyok nyelvemben, kultúrámban, béketűrésemben, harcaimban, szerelmeimben, gyűlöleteimben, szeretteimben és ellenségeimben.
Cigány-Magyar költő és műfordító. Vissza