Előszó
Részlet a könyvből:
Két kacér csúszómászó, egy pofon, egy csók és más hasonló életbevágóan fontos dolgok...
- Bocsánat uram, ha meg nem sértem... menynyiért pofozkodna egy kicsit?
A kissé...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
Két kacér csúszómászó, egy pofon, egy csók és más hasonló életbevágóan fontos dolgok...
- Bocsánat uram, ha meg nem sértem... menynyiért pofozkodna egy kicsit?
A kissé érthetetlen, sőt meglehetősen hülyén hangzó kérdést egy szmókingos úr tette fel, zöld vadászkalapban.
És a Fekete Cápa elvigyorodott.
A Fekete Cápa általában sokat vigyorgott és ezek a vigyorok sohasem jelentettek jót. A mostani vigyorgásért nyugodtan kaphatott volna néhány hónapot, mert testvérek közt is felért egy életveszélyes fenyegetéssel.
Közben pedig lehajolt több mint kétméteres magasságából, széles bulldoggarcát egészen közeltolta a zöld vadászkalapos szmókingos úriember arcához és jellegzetes, mély rekedt hangján megszólalt.
- Hogy volt ez? Hadd halljam mégegyszer...! Mintha nem értettem volna egészen tisztán!...
A külsőségekben furcsa és merész szinösszeállitásu fiatalember látszólag egyáltalán nem tisztelte a Fekete Cápa félelmetes méreteit. Kiállófogú kamaszarcát még közelebb tólta a borostás archoz és nyugodt fölénnyel mondta.
- Ne vegye rossznéven a feltételezést, de azt hiszem, hogy kegyed vagy süket, vagy hülye? Mert én felelősségem teljes tudatában állíthatom, hogy egészen tisztán és szabatosan fejeztem ki magam. Ha süket, akkor jelekkel adom tudtára a kívánságomat!
Vissza