Jó éjt, Saigon

Előszó

Köszönetnyilvánítás
SZAVAKKAL LEHETETLEN KIFEJEZNI, mennyire hálás vagyok azoknak a férfiaknak és nőknek, akik szerepelnek ebben a könyvben, s akik szántak rám egy kis időt, hogy együtt idézzünk fel néhány felkavaró és gyakran fájdalmas emléket. Nagyra becsülöm mindannyiukat, és őszinte hálával tartozom nekik, amiért megbíztak bennem, és elhitték nekem, hogy a könyvemben tisztelettel fogok szólni róluk, az emberekről, és a történelmi események azon láncolatában betöltött szerepükről, amely végül a vietnami háború befejezéséhez vezetett. Külön szeretnék köszönetet mondani Gerald R. Ford elnöknek azért, hogy órákon át beszélgetett velem a háború befejezése körüli eseményekről, s megosztotta velem mindazt, amit azokban a napokban érzett, elmondta, mi minden történt, és milyen emberek vették körül. A visszaemlékezése és az az őszinteség, ahogy mindezt megosztotta velem, rengeteget segített abban, hogy valósághű képet tudjak festeni a történtekről. Általában igen cinikus vagyok, ha politikáról van szó. Számomra a politika és a becsület két össze nem egyeztethető fogalom. Azonban amikor alkalmam nyílt személyesen megismerni Ford elnököt, és nem kevés időt eltölteni vele, megtapasztalhattam, mennyi jóhiszeműség, tisztesség és rendíthetetlen becsületesség lakozik ennek az embernek a szívében. Azóta, hogy eljöttem tőle, hatalmas tiszteletet érzek iránta, és óriási megtiszteltetésnek érzem, hogy személyesen megismerhettem, és egy helyiségben ülhettem vele. Van még valaki, aki felkerült arra a rövid listára, amelyen az általam legnagyobbra tartott személyek neve szerepel, ő pedig Al Gray tábornok, az Egyesült Államok Tengerészgyalogságának egykori parancsnoka, akit azóta tisztelek, hogy több mint harminc évvel ezelőtt először találkoztam vele. Mélységes hálával tartozom neki az időért, amit rám szánt, a történetért, amit elmesélt nekem, és azért a tengerészgyalogos bajtársi "szeretetért", amelyet irányomban mutatott ez idő alatt. Vissza